Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - Zsófinak
Zsófinak Töredék Mostanában csak akkor mosolyodik el a szívem, ha terád gondolok, úgy hiszem. Zsófi, Zsófikám, hiszen nem én, te mosolyogsz a madárszemeddel, a kezeddel akár! És nem érdekel, bárhogy, bármikor jön az a fránya halál. Csak te, csak te légy boldog, egyetlenegy unokám! És most mégis elfacsarult mindenem, hiszen nem foglak látni sohasem. Na, és te! Csak te! De megtanulsz-e látni engem, odalenn1! Idefennü 2006. január-február Unokájával, Péterrel 1998 őszén 143
/
