Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - „Mindig is tudtam, hogy költő vagyok”
lékeket, édesanyám ugyanolyan engedelmesen beadta azt a nagy, világító szemű rádiónkat, mint amilyen szófogadóan megásták a bunkert.- Édesapád miként tűnt el a háború forgatagábani- Nem sokkal a behívása után, Kisújszállás közelében hadifogságba esett. 1944 nyarának végén hívták be - emlékszem a jelenetre, amikor egy verőfényes napon a postásunk meghozta a SAS-behívót. Apámnak előbb a járási székhelyre, Sárbo- gárdra kellett mennie, ahol orvosi vizsgálaton esett át. A vizsgálat után nagyanyám apám szemére vetette, ugyan miért nem mondta az alkalmasságot igazoló tisztiorvosnak a következőket: „Doktor úr, nekem két kisgyerekem van. Három szép hízó áll az ólomban, jöjjön el, válasszon közülük, vagy akár vigye el mindhármat.” Apám e szemrehányásra azt felelte: „Tisztességes ember ilyet nem mond.” így történt, hogy apám alkalmasnak nyilvánítva bevonult, és soha többé nem érkezett haza, valahol elnyelte őt a háború pokla. Ami pedig a három szép disznónkat illeti: 1945 januárjában láttam őket kiterítve a havon, mert amikor az oroszok első alkalommal bevonultak a falunkba (összesen négyszer vonultak be), mindhármat lelőtték és felfalták. Arról, hogy apám hadifogolyként hová került és végül hol halt meg, soha semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk. Azt, hogy Kisújszálláson fogták el, csupán onnan tudom, hogy apám teleírt három tábori levelezőlapot, és valahol kidobta őket a vagonból, amelyben fogságba hurcolták. Egy jólelkű asszony megtalálta azokat és elküldte nekünk. E három levelezőlap egészen 1973-ig a birtokomban volt. Akkor az történt, hogy az első balatonfüredi nemzetközi költőkongresszusra kellett utaznom. A kelenföldi albérletemből taxival rohantam, hogy elérjem az író- szövetség Bajza utcai székháza elől induló buszt. A taxi hátsó ülésén felejtettem az aktatáskámat - benne néhány piperecikkel és a felnőtt korom óta örökösen magammal hordott tábori levelezőlapokkal. Hiába kerestem égen-földön, nem került elő. A levelekből csak néhány mondatra emlékszem: „Pityémet nem féltem, kemény kölyök” - írta például rólam. Évekkel az eltűnése után, egy túlélő fogolytársától úgy értesültünk, hogy apám valahol Kijev közelében halt meg a hadifoglyokat szállító vonaton. Talán így volt.- Mi volt édesapád keresztnevei- István. Eszerint én ifjabb Bella István vagyok, pontosabban ifjabb-ifjabb-if- jabb. Családunkban az 1850-es évektől, Bella Ferenc molnármester ősöm óta töretlen hagyomány, hogy az elsőszülött fiú mindig az István nevet kapta.- Hányán voltatok testvéreké- Összesen hárman. 1939-ben született egy testvérem, aki a bába műhibája miatt csak néhány órát élt. Ezért én 1940-ben a székesfehérvári, később lebombázott Juhász-féle klinikán születtem, akárcsak Ilona húgom. O 1945 februárjában tífuszban halt meg. Ami a háború végóráit illeti, 1944. december 6. és 1945. március 19. között Sárkeresztúr összesen hétszer cserélt gazdát: folyamatos harcok dúltak, a Székesfehérvár alatt húzódó front hónapokig állt. Az oroszok négyszer foglalták el a falut, a németek pedig háromszor vették vissza. Megesett, hogy a főutca egyik vé117
