Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - „Mindig is tudtam, hogy költő vagyok”
„Mindig is tudtam, hogy költő vagyok" A hatvanöt éves Bella Istvánnal beszélget Zsillé Gábor- Úgy terveztem, kezdetnek a gyerekkorodról faggatlak...- Vágjunk mindjárt a dolgok közepébe! Itt van előttem egy megmaradt diákköri füzetem, az 1956-57-es tanévből. Benne pedig egy nyolcsoros vers, amelyet a keltezés tanúsága szerint 1956. december 11-én írtam, a középiskolai kollégium egyik tanulószobájában, a délutáni szilencium idején. A versnek nincs címe, szövege így szól: Fél öt. Kint oroszok menetelnek. Az élők rabjai lettek a rendnek. Sóhajt, a falról a lepkecsönd rebben, egy sóhajt fojt el az ész a szívemben... Ez így természetesen nem jelenhetett meg nyomtatásban. Először csak a Tudsz-e még világulţ című, összegyűjtött verseimet tartalmazó kötetemben látott napvilágot, 1999-ben. S mert hat évvel ezelőtt még nem került elő ez a sokat hányódott diákköri füzetem, a vers szövegét emlékezetből állítottam helyre. A legtöbb versemet kívülről tudom. E nyolcsoros megírásának hangulatára, perceire ma is jól emlékszem. Az első két sorral kapcsolatban pedig akad egy külön érdekesség. Amikor 1999-ben megpróbáltam felidézni a verset, arra gondoltam, hogy a szokásos óvatosságom miatt a forradalom bukása után valószínűleg nem mertem leírni a füzetembe azt, hogy „oroszok menetelnek”. Az idő tájt, amikor hol jártunk a gimnáziumba, hol nem - a székesfehérvári József Attila Gimnáziumról van szó, a cisztercita szerzetesek egykori rendházáról, ami akkor nekünk a kollégiumunk is volt, ma múzeum működik benne -, a karhatalmisták november elejétől egészen karácsonyig rendszeresen házkutatásokat tartottak. Ezért feltételeztem a tizenhat esztendős önmagámról, hogy nem mertem leírni az „oroszok” szót a füzetembe. Úgy véltem, a némileg veszélytelenebb „katonák” szót használhattam. így, a „katonák menetelnek” változatban jelentettem meg a kötetben. Most, amikor néhány héttel ezelőtt, váratlan ajándékként előkerült ez az iskolai füzet, láttam, hogy kamaszfejjel bizony nem voltam különösebben óvatos. Sőt, közvetlenül e nyolcsoros alatt egy másik versem is szerepel, egy Arany János-parafrázis, amely mindennél többet mond: 114
