Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - Messziről, szívközeibe
Földúlt tanyák szívrohamát, kiket, megnyúzva csontig és bőrig, mind kicsinált az új világ, sok piti és utolsó Werbőczy. Hány Fekete Vonat, s vele Dózsa száműzött hány ivadéka, földből kitett, semmibe vett új kuli, munkaanalfabéta, új lágerek culágere, kőből nőtt, téveteg, vak eperfa, ki dolgozik, virágozik, de se öröme benne, se haszna... A hontalan Otthontalant Te megírtad, mert meg merted írni. Nem költeményt! A Nincs-reményt, A szívlapát kezű magyar I. N. R. I.-t. Mondd, ne vacogd! Te, vasmarok-idő fogta szív, mondd még, s míg mondod, meg ne szakadj! A Fönt alatt Is lesz mit dobognod. Lesz elég dolgod. 108
/
