Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)

III. Az utolsó évek - Oszip Emiljevics Mandelstam éjszakái

zizegő levél lombok és fáktalan, a járás maga, láb és kerék előtt, vagyok a nélkül jövőideje...

9.

Hogy silbakol a holdsisakú éj.

Benéz belőlem, rám-oltja magam.

Fénylik,

vigyorog az arca.

1°.

Úristen! Denevér ország a szemem. Szempilláim lábbal lefele csimpaszkodnak, mint maga az éj ség.

Adjátok vissza a nap

bitófáit

legalább!

Fényt!

11.

Fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér

12.

Koszlott kabátban, mintha bíborpalástban, vörös hajammal, mintha koronámban,- „Tábornok, tábornok!” - kiabálnak utánam a gyerekek az utcán, megállók.

Ok az én rendjeleim, mosolyuk váll-lapom, kezük a kardom, születésük jövőm kitüntetései.

13.

Gyertyák, gyertyás jegenyék lobognak, torkomba tömve verseim lobognak, fehérlap reggeleim kormohodnak, csöndpernyék görcsberántva koromodnak.- Feketén ég el az írás, mint a vér.

14.

Fehéren suhog, mint egy arc a csöndből.

15.

Fehér fehér fehér fehér.

101