Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)
Bevezető
,^'íÁo v/rí//«/a m lemnéátv&t jva^yoJc évi. Kiállításunkban is olvasható Eötvös József visszamenőleges hatályú véleménye 1847-ből: „Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első föllépése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi.” Valóban, a költői beérkezés szinte hónapok alatt megtörtént: a Vörösmarty Mihály ajánlásával kiadóul jelentkezett Nemzeti Kör garanciát nyújtott az első kötet, a Versek 1842—1844 megjelenéséhez, és szintén a Szózat költőjének szava segíthette álláshoz Petőfit, aki 1844 júliusától a Vahot Imre szerkesztette Pesti Divatlap segédszerkesztője lett: „Eddig Thália papja voltam, Most szerkesztősegéd leszek.” (Búcsú a színészettől, 1844) Életkörülményei rendeződésével kifizethette adósságait, szeretettel tisztázhatta 1841 óta feszültebb viszonyát Dunavecsén élő szüleivel. Itteni tartózkodására a Füstbe ment terv első fogalmazványával utalunk (10. kép), amikor a költemény még a Hiú terv címet viselte. A megváltozott feltételeket kötetek sorával hálálta meg: 1844-ben a Versek (11. kép) mellett megjelent A helység kalapácsa (12. kép), elkészült a János vitéz (13. kép), miközben a Pesti Divatlap hetente új versével dicsekedhetett. Közülük jó néhány — elsősorban a bordalok, az egyes szám első személyben írt zsánerképek és helyzetdalok - szinte azonnal nekiindult a népdallá válás útjának. A páratlanul gyors népszerűségnek élesztői, hordozói azok a falusi-mezővárosi értelmiségek voltak (tanítók, kántorok, lelkészek, jegyzők), akik Petőfit közülük valónak érezték, személyében Csokonai óta várt költőjüket üdvözölték. A sikernek persze ára is volt: a bordalok és zsánerképek duhaj, borissza legényeinek vonásait és viselkedéskultúráját még a literátus közvélemény is sokáig Petőfi önarcképének tekintette, holott a költő már igen korán (körülbelül 1845-től) felhagyott a lírai szerepjátszással, mivel nem szorult rá többé az élmények, hangulatok körének ilyen mesterséges kibővítésére. Az eddigi, kényszerű vándorlások helyét pedig egyre inkább a tudatos országjárás foglalta el, Magyarország költői feltérképezésére. (Ennek folyamatát, térképekkel, 2. sz. video^í 8
