Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)
Bevezető
ményezve a magyar irodalom talán legismertebb, legendás barátságát. E barátságok meghitt pillanatait személyes tárgyak idézik fel: Arany Jánosék kávés csészéi, amelyekből szalontai látogatásai alkalmából Petőfi is ivott. Vagy a Gömör vármegyei Murány várából a várterem kapujának egy darabja, amelyen mindmáig jól olvasható — az 1847. július 4-én tett közös kirándulás emlékeként, a többi névjegyzés és firkálás között - a Petőfi Sándor és a Tompa Mihály név. A két költő élményszerzés céljával mászla meg a romot, hogy a „Murányi Vénusz”, Szécsi Mária egykori fészkében meríthessen ihletet történetének újrafeldolgozásához. Petőfi egyébként gyermekkora óta szenvedélyes rajongója volt a múltidéző romoknak, róluk listát is vezetett, és országjárásai során semmi más kedvéért nem mondott volna le felkeresésükről. Es az is gorombaságig őszinte, véleményét mindig határozottan megfogalmazó és mellette megalkuvás nélkül kiálló költő portréjához tartozik, hogy kirándulásairól — a kor biedermeier szokása szerint — virágemlékeket gyűjtött és őrizgetett. (Ezek ma a Tudományos Akadémia Könyvtárában találhatók.) A második, 1847. évi felvidéki útnál maradva: a Murányról elvitt piros rózsa („Talán a szép asszony szíve porából nőtt...”) mellé egy hét múlva odakerült a Kazinczy Ferenc széphalmi sírjáról letört ágacska, néhány levéllel... Arany Jánosnak is melegen ajánlott: a vé- gigpróbáll pesti könyvkiadók és -kereskedők sorában „Emich a legbecsületesebb ember...” Most bepillanthatunk nyomdájába, láthatjuk az 1846. június 22-én megkötött szerződést (amely Petőfi megélhetésének biztos forrása lett), a pecsétnyomót, amellyel azt hitelesítették. (22. kép) A költő és nyomdász-kiadója közötti kapcsolat tartósságát nemcsak egy újabb, 1847. június 26-án megkötött szerződés bizonyítja, melyben Emich örökáron szerezte meg Petőfi megírt és megírandó verseinek kiadói jogait, hanem egy igazi műremek is: a kor legjobb magyar ötvösművésze, Szent- pétery József készítette azt az ezüstből való oroszlánfejes, a nyomdász elefántcsont mellképét megörökítő, mindössze 10 centiméteres dísz-pecsétnyomót, amelyet Petőfi rendelt meg nála ajándékba 1849-ben. A tárló középpontjába természetesen maga a MU került, az Összes Költemények első, 1847. március 15-én megjelent, egykötetes és 1848. évi, kétkötetes második kiadása. (24. kép) A siker minden elképzelést, minden korábbi könyvsikert felülmúlt: a kötetből tíz hónap alatt csaknem 3000 példány kelt el. átwfowl vo/tj mit eMúf <mw/c... A korabeli joggyakorlat szerint Petőfi Sándor 24 évesen, azaz 1847. január 1-jén lett nagykorú. Születésnapját, egyben az óév búcsúztatását, addig is költői módon ünnepelte: jelentős vers írásával, poétái mérleg készítésével. Most a jeles napon tett pontot addigi művei, az Összes Költemények kéziratának végére, ekkorról keltezte a kötet előszavát. Kiadója Emich Gusztáv volt, akit 1846—47 nemcsak a világlátás kialakulásában voltak meghatározó esztendők Petőfi rövidre szabott életében, és nem csupán az új barátságok, eszmetársi kapcsolatok jelentették számára a magánélet teljességét. Megérkezett a nagy szerelem is, amelynek fényében valóban „költői ábránd”-nak tűnhetett minden korábbi szerelemvágy, érzelmi fellángolás. A romantikus szerelmi regényként
