Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)
Bevezető
V cfátá/ia, {2Peátaia Bár az 1830-as évek óta mind gyakrabban nevezték Budapestnek, a Duna-parti kettős város csak 1848-ban lett Magyarország fővárosa. Szellemi értelemben persze már korábban az volt: a reformkor itt építette fel nemzeti közintézményeit, a nemzeti könyvtárat és múzeumot, a Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Színházat; zömmel itt éltek és dolgoztak a korszakot meghatározó politikusok, művészek; itt jelent meg a sajtó zöme, a szép- irodalom megannyi, ma klasszikusnak számító műve, ideértve Petőfi Sándor valamennyi kötetét. Ez a gyorsan magyarosodon, porossáros kisvárosból lüktető központtá fejlődött Pest elevenedik meg előttünk, kiállításunk második termébe lépve. (A teret 3. sz. video- programunk segít kitágítani.) Petőfinek alig-alig volt kapcsolata ezekkel a közintézményekkel. A Nemzeti Színházban mint színész egyetlen alkalommal lépett fel színészbarátja, Egressy Gábor jutalomjátékán. Azt a Gémesi nótáriust játszotta, amelyet A szökött katona szerzője, Szigligeti Ede önmagának írt, és amelyet egyébként Egressy is szokott alakítani. (Az 1844. október 12-i előadás színlapját természetesen kiállításunk is bemutatja.) Szerzőként sem hajolhatott meg a Nemzeti színpadán: az előadásra elfogadott Tigris és hiénát maga a költő vonta vissza, mert nem kapta meg az új bemutatóknak nyújtott hagyományos kedvezményeket. A Kisfaludy Társaságnak nem lett tagja, és az egyetlen elismerést, amelyre életében vágyott, a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját csak 1858-ban, posztumm IRTA PETŐFI SÁNDOR. //
