E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)

Előszó

Előszó

Ha leverve gyarló testet,

Úgy, mint ideállá fested,

Lengne hozzád tiszta szárnyán Ez a szellem: elbocsátnám.

így, ne óhajtsd látni szembe:

Ember ő is, törpe, gyenge;

S tán becsét is, ha csalódnál,

Alább tennéd... a valónál.

(Arany János Emlékül)

Az Arany János születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére szervezett emlékévi programok keretében a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású kiállítással készült a költő gazdag életművének bemutatására. E vállalkozás nem jöhetett volna létre olyan alapkutatások nélkül, mint például a költő portréinak összegyűjtése, ikonográfiájának összeállítása. A gyűjtőmunka során váratlanul számos eddig ismereden, vagy elfeledett arckép, fénykép került elő Aranyról és családjáról, közülük is a legnevezetesebb annak a közismert családi fényképnek az eredetije, amely Arany Juliska eljegyzése alkalmával Országh Antal műtermében 1863-ban készült. A 2017-ben megvásárolt különleges technikájú fotográfia indította el azt a nyomozást, amely eredményeképpen feltártuk egy kalandos életű, Párizsban és Pesten kísérleteivel, szabadalmával feltűnt, majd a magyar fotóéletből váratlan gyorsasággal kivonult alkotó pályáját, illetve felkutattuk megmaradt, porcelánra emlékeztető képeit. E kutatómunka eredményét tesszük közzé e kötetben.

Az Emlékül. Ismerni akarónak című, mottóként idézett verset 1864-ben írta a költő, a belső nyilvánosság számára készült családi kép és a közéleti, akadémiai portré közötti időszakban. Jól érződik belőle az ideál és reál, az elképzelt és a fizikai valóságában fényképen megjelenő alak ellentéte, Arany idegenkedése és egyben félelme a kitárulkozással, teste látványának megosztásával szemben. A költő tisztában volt a modernitás, a kép által való kommunikálás szükségletével, az új médium, a fotográfia kihívását azonban csak mások „győzködése” segítségével fogadta el. E tekintetben egy átmeneti időszak embere

éppúgy, mint a kísérletező, de aprólékos miniatűr rajzaival a valóságban a biedermeier korszak világához kötődő Országh Antal.

Meggyőződésünk, hogy képekkel teletűzdelt korunkban az olvasók, kutatók örömmel időznek el egy-egy barázdált arc, komor tekintet, vagy a ruhaszövet szövése, anyagának esése, a magyaros atillák látványa mellett. E kötetben éppúgy, mint a kiállításban a képek segítségével bepillantást nyerünk a 19. század közepi fényképészek műtermébe és a színház világába, valamint Arany János, a magánember, a költő, az akadémikus és szerkesztő mindennapjainak összetettségébe.

Jelen munka nem jött volna létre a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású szerepvállalása nélkül, amelyet a 2017-es Arany-év megszervezése érdekében, két rendhagyó koncepciójú emlékkiállítás létrehozásáért és a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum anyagának feltárásáért tett. (Kurátorok: Önarckép álarcokban. Arany János emlékkiállítás: Kalla Zsuzsa, Kaszap-Asztalos Emese és Sidó Anna, valamint Honnan és hová? Arany emlékkiállítás: Vaderna Gábor és Szilágy Judit.) A közös munka során valamennyiük segítségét élvezhettem. Köszönet illeti rajtuk kívül Kovács Idát, Zeke Zsuzsannát (PIM), Cs. Lengyel Beatrixot (MNM), Demeter Zsuzsannát (BTM- Kiscelli Múzeum), Nagy Zitát (FSZEK), Farkas Zsuzsát (Szépművészeti Múzeum-MNG), Babus Antalt (MTA KIK Kézirattár), Rajnai Editet,Lipthay Endrét, Szita Gábort (OSZK). Patócs Júliát, Darva- si Zoltánt (Arany János Emlékmúzeum, Nagyszalonta) és nem utolsó sorban Sipőcz Mariannt (PIM-OSZMI). Kiemelt köszönettel tartozom Kincses Károlynak és Flesch Bálintnak, hogy kutatásaik eredményét önzetlenül megosztották velem. Köszönet illeti Behynáné Kiczenkó Judit és Vaderna Gábor irodalomtörténészeket fontos észrevételeikért, megjegyzéseikért. Fontos állomást jelentett a Gadá- nyi Györggyel és Sipőcz Mariannái közösen rendezett Orszájj(h), város, híres ember című kiállítás, ahol a Gadányi-gyűjtemény féltett, fotótörténetileg értékes darabjait bemutathattuk. Borda Márton, Kristóf Gabriella, Molnár Attila, Philpott Beatrix, Simon Gábor magángyűjtőket is köszönet illeti.

7