E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Az Arany család fényképésze, Országh Antal (1821-1878)
eljárásmódját. A legkülönfélébb stílusokban otthonosan mozgó alkotó képpel is ír, s a tipográfia eszközei révén él a kiemelés módszerével. Az illusztrációk az Országh által művelt technikák széles skáláját mutatják meg: tusrajzok, litográfia, tempera, akvarell, albumin fénykép, porcelán papírkép, kerámia porcelán stb. 21 .századi olvasóként elgondolását modernnek is nevezhetnénk, a narratív szöveg mellett, amelyet történeti dokumentumok és szubjektív megjegyzések tördelnek, a kép mint történetmondó, kiegészítő, írást tükröző, fantáziaélénkítő elem kerül be. Miközben Országh 1870 körüli képzőművészeti tevékenységét leginkább egy korszakkal korábbi (biedermeier) stílushoz és gyakorlathoz köthetjük, az albumban korának im- presszionisztikus látásmódja is felcsillan. Megérezve, hogy életének művészi termése majd szétszóródik, a nemzeti emlékezetbe nem fotótalálmányaival, inkább a sok munkával és lélekkel rajzolt Huszt-albummal akart bekerülni. Utolsó fennmaradt levelei szerint az éveken át mesterien készített művet szerette volna minél díszesebb kivitelbe hozni, ehhez kért és kapott anyagi támogatást több helyről is, többek között Wenckheim Béla miniszterelnöktől. A pazar kiállítású könyvészeti remeket a Nemzeti Múzeum gyűjteményének kívánta pénzért eladni. Bár - mint azt Pulszky Ferencnek 1875. júliusában írt levelében90 állítja - ez az össz- művészeti alkotás több ezer forintot is megérne, a legszükségesebb kiadásai miatt (elzálogosított ékszereinek kiváltása, felesége sírhelyének megváltása, stb.) minimum 400 forintra lenne szüksége. (Pulszky Ferenc jól eltalált arcképéről egy általa „beégetett példányt” küld a Nemzeti Múzeum főigazgatójának.) Nem pontosan tudni, hogy a vétel még Országh életében megtörtént-e, vagy az album egy későbbi időpontban került a Múzeum (Országos Széchényi Könyvtár) tulajdonába.91 „Magyarország és Reménység: ez a két szó nem fér. Itt a szabadság leánya: A Művészet meg nem él: Azért, ha megsegít az ég, sohse bántson a szegénység: Gazdag, ki ingyen festhet még” - e jelmondatot írta Országh Antal földije, a tehetséges, de érdemeihez képest el nem ismert festő, Mezey József arcképe köré. Létének tömör összefoglalása is lehetne a pár tőmondat. Bár fiatal korától számos életvezetési stratégiát dolgozott ki, igyekezett a kor kihívásainak megfelelni, több vonalon is érdemeket szerzett, a tömeg- termelésre berendezkedő, kapitalizálódó világ nem kért a nagy időbefektetéssel, kézműves attitűddel készülő, egy korábbi kort idéző munkáiból. „Én a művész alatt a szép lelket értem” — írta Párizsban, 1865-ben. „Ez a világ színpad, s aki legjobban szerepel rajta, annak legjobb fizetése van”92 - ő úgy érezhette, hogy nem jól szerepel saját területén, mert pénze sosem volt. Az 1870-es évek elejétől újrakezdésre már nem volt ereje, a gazdasági kényszer hatására nem művészi, hanem ipari méretekben képeket termelni nem volt lelke. Szerzetesi magányában élete boldog korszakára, a gyerekkor színhelyére, Husztra emlékezett. Megmaradt vagyonát halála előtt nem sokkal második feleségére íratta, a Vasárnapi Újság szerint a megvakulás réme is fenyegette,93 s gyakran foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, annak írásban és képben is hangot adott. Az öngyilkosságot siethette az a per, amelyet Tavassy Lajos lelkész, Országh első felesége testvérének a fia indított ellene 1877-ben vagyoni ügyben. A pert elvesztette, s 1300 Ft, valamint a perköltségek megfizetésére ítélték.94 A Huszt díszalbum drámai, az életrajz dokumentumait kiegészítő és lezáró lapja az, amelyen Országh saját sanyarú sorsát taglalja. Különösen a napszámos díjnoki lét, azaz a létbizonytalanság aggasztja, s kijelenti: várja „egy (kertvégi) sövény mögötti kimúlását”. Az írásbeli közlést rajzával is megerősíti, s szakadozott ruhában, lesoványodva, földre fekve rajzolja le magát 1875 júliusában. Ugyanezen lap végén olvasható testvéröccse, János bejegyzése, mely szerint 1878. április 6-án Országh Antal golyót repített a szívébe. A Fővárosi Lapok értesülése szerint „Országh Antal öngyilkosságát egy oly adósság követelése idézte elő, melyet ő jogtalannak tartott. Nagyon felindult állapotában követhette el e szomorú lépést, tönkre téve ezzel azt a gondoskodást is, melyet neje iránt tanusíta. Ugyanis első nejének (egykor gr. Andrássy Gyuláné társalgónőjének) halála után évek múlva másodszor is megnősülvén, hitvesét a hivatalnokok biztosító-egyleténél háromezer forintig biztosítá; de ez most nem érvényes, minthogy maga végezte ki magát. A szegény özvegy most kétségbeesett helyzetben van.”95 A Kerepesi temetőbe helyezték örök nyugalomba. Érdemeit, életművét több lap is nekrológban mél75
