E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Az Arany család fényképésze, Országh Antal (1821-1878)
dr. Heidt és társa fényképészeti irodájában.”77 A bérelt műteremben folytatott tevékenysége nem tudni meddig tartott, magánleveleiben inkább lakhelyét, a Rudasfürdő környékét, adja meg (Tabán Fő út 564. sz ház) a felvételkészítés lehetőségeként. Gül Baba sírját ábrázoló, az Udvarba megküldött rajzáért a török szultán a Madjidie rend 5-ik osztályát adományozta számára.78 Az Arany János-emlékév munkálatai során, a 2017-es évben feltérképezett köz- és magángyűjteményekben megtalált, a Porcelán fényképészeti műterem által jelzett papírkópiák száma alig haladja meg az ötven-hatvan darabot.79 Valamennyit jellemzi az egyszerű monokróm fehér háttér, a fényképezett alak körül kimaszkolt szürkés - elmosódó, a modellt érvényesülni hagyó folt, a kellékeket variáló, egyszerű, póz nélküli beállítás. A képek oly élesek, részlet-gazdagok, hogy az ábrázoltak arcvonásai, a ruházat anyaga, díszítése pontosan szemrevételezhető. A nagy mű, a Huszt vára Bár Országh - a beadott kérvény ellenére - később nem nyitott új műtermet, Budán, saját házában folytatta működését. Tekintélye továbbra is jelentős lehetett. A Vasárnapi Újság szerint Petőfi egyetlen hiteles fényképe, a dagerrotypia megtalálása után Beliczay Imre őt kérte meg az első másolat elkészítésére: „Mint említettük, Klösz budapesti fényképész másolatokat készített Petőfinek egy daguerotyp képe után, s azokat áruba bocsátotta. Ebből azonban pör támadt. Az eredeti daguerotyp Beliczay Imre orvos tulajdona, ki 1872-ben Országh Antal fényképésznek megengedte, hogy arról egyetlen példányban másolatot vegyen, a mi most Kertbeny tulajdona. Az eredeti kép azután nagyon elhomályosodott, s ma már a körvonalok is alig vehetők ki tisztán. Klösz az Országh-féle másolatot használta föl többszörösitésre, dr. Beliczay pedig a fővárosi kapitánysághoz fordult, hogy megakadályozza a képek árulását, minthogy az eredeti az övé lévén, egyedül magát tartja illetékesnek másolatok felől intézkedni.”80 - Hogy mely módon avatkozott be Országh az ezüst lemezen a kép tökéletesítésébe, erre választ a Fővárosi Lapok tudósítójától kapunk. „Létezik Petőfinek egy daguerreotyp-képe 1844-ből, melyet azonban tulajdonosai, mikor szivacscsal tisztogatni akarták, elrontották, úgyhogy a kép elmosódott s a róla készült másolatok igen hiányosak. Most e daguer- reotyp-képet fővárosunk egyik arcképfestője tusrajzzal kiszínezte, Jókai Mór pedig, ki mint tudva van, a festészethez is ért, nagy gonddal megtette a képen a jellemző vonásokat, úgyhogy ez arckép már teljesen hűnek mondható.”81 1867-ben Országhnak régi álma vált valóra: egy gyermeklap illusztrátora lehetett. A Dienes Lajos által szerkesztett Kis Üstökös képes gyermeklap címlapja az ő terve alapján valósult meg, s a lapba magába is készített rajzokat. Az aprólékos tusrajzokon gyerekek, állatok láthatók különböző szituációkban. A 1870-es évek elejétől csekély, de biztos megélhetés érdekében barátai révén a Kereskedelmi Minisztériumban kapott „díjnoki” állást, egy esetben állami segélyben is részesült. Az 1870-es években első felesége családjával került peres viszonyba, mindez maradék vagyonát és idegeit is felmorzsolta. Az ambícióiról még nem teljesen lemondó grafikus számára sértő és bántó volt, hogy nem tud művészetéből megélni.82 Az 1870-es évek elejétől kevésbé hallunk felőle, kapcsolatait megszakította, fennmaradt levelei a megélhetésért folytatott küzdelemről, elhatalmasodó depressziójáról, mániás kitartással készülő utolsó nagy művéről, a Huszt várától tudósítanak. Ehhez kér többektől adatokat, forrásokat, pl. gróf Bethlen Ferenctől a Rákóczi nótáját - amelyet ezüst lapra kíván metszeni, illetve „látjegyfényképet” a tulajdonosról -, melyről beégetett porcelán képet fog másolni. 1871-ben a Fővárosi Lapokban közzétett hirdetése szerint „fölkéri azokat, kik tőle porcellán képeket óhajtanak kapni, szíveskedjenek vele levélben tudatni, vajon a nyári idényben nem röstelnék-e őt Budán meglátogatni?”83 Élete főművének a Huszt vára és vele Már amaros vármegye története című nagyszabású vállalkozását tartotta, amelyet a bejegyzés szerint „írta és a leghitelesebb történeti képekkel sajátkezűleg ékesíté Országh Antal.”84 A kötet keletkezésének helyszíne Buda, a Tabán Főút 564. számú ház, időpontja az 1872-től 1875-ig tartó időszak, de elképzelhető, hogy még halála előtt nem sokkal is jegyzetelt bele. 335 fóliót kitevő művét I. Máriának, Magyarország Anjou királynéjának ajánlja. E nagy mű előfutára 67
