E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
képelés című alapos tanulmányában: nélkülözhető fényűzési cikknek tekinti a fotográfiát, mert szerinte: „A Művesség jövedelmezőbb volta sokat vezethet erre a térre, kikben a művészi ihletettség csak igen alanti fokon állt, kik nem hatoltak annyira a művészet magasabb légkörébe, hol hivatásukról meggyőződvén, a művészetről semmi áron többé le nem mondanának.” Barabás Miklós vitairatában leszögezi: „Az elsőség in genere határozottan a festészeté, de in specie számtalan esetben a fényképelésé.” Mivel érintve érzi magát, válaszában elsősorban a fényképezés hasznáról elmélkedik, mégpedig a festő szemszögéből. „Azt mondám föntebb, hogy a festészetnek a fényképelés hasznot tehet. Igen, ezt minden festésznek meg kellene tanulni. Pillanatnyi működéssel sok oly nagyszerűséget lehet megkapni, mely egy pillanat alatt szemlélhető, fényképpel fel is fogható, s melynek egy pillanat múlva vége van.” Arany csak a két résztvevő festő érvrendszerének részletes ismertetése után, szerkesztői utószóban szólt hozzá a vitához megengedő hangon, de a két „művészet” között erős különbséget téve. Székely Bertalan vitaindító tanulmányát ekként kommentálja: „Talán egy kissé élesb megrovása oly művészeknek, kik művészetük további gyakorlatát egy photographiai terem megnyitásával (sovány napokban) összeférhetőnek tartják. Mi ezeket úgy nézzük, mintha a világhírű sebészorvos egyúttal beretváló »officinát« sem rostéi tartani.”153 Barabás Miidós válasziratának megjelentetése után Arany röviden lezárja a diszkussziót, mielőtt parttalanná válhatna: „Lapunk szűk tere nem engedi, hogy efféle special szakfejtegetéseknek szabad mezőt adjon, annál fogva tekintélyes festőnk ellen- véleményével bezárjuk e tárgyban a vitatkozást.”154 Barabással ápolt jó kapcsolatára vall, hogy az 1864-ben bemutatott A Lánchíd alapkőletétele című nagyméretű festményét lapjában maga is népszerűsíti. A Koszorú megjegyzi, hogy „photograph képe is van e nagyszerű festménynek, kik az eredetit meg nem nézhetik, szerezzék meg ezt.”155 A gyors mediális változás eredménye, hogy az 1864-ben még a fénykép mint vázlat ellen tiltakozó Székely Bertalan Arany János halála után, 1884ben a Kisfaludy Társaság megrendelésére Simonyi Antal ismert, 1866-ban készült fényképe alapján dolgozott.156 A képésznek, photograph-nak, fényképírónak nevezett mesterség Arany szemléletében - miként Szajbély Mihály is megállapítja - olyan új médium, amely nem csupán a festészettel, hanem az írás médiumával is kapcsolatba hozható.157 * Arany János kevés számú, mégis, róla talán a legtöbbet eláruló fényképeit számba véve a saját és felesége portréjával önmaguknak emlékművet állító Batsányi János sorai idéződnek fel: „Mert hiszen nem mindazokat, akik meghaltak, lehet örökre elfeledni és eltemetni. S minekünk, kettőnknek jobban, mint valaha kell reménykednünk (...), hogy utánunk jövő nemesebb lelkek képmásainkban tisztelni és becsülni fogják emlékünket.”158 Talán nem véletlen, hogy a közelmúltban, 2016-ban Európa legnagyobb irodalmi múzeumában, a marbachi Deutsches Literaturarchivban Képpolitika címmel nagyszabású kutatásba kezdtek. Ennek mottója Hermann Hesse mondása lehetne, aki azt nyilatkozta: „Nézd, az arcom nem az olvasóknak szól”. Mit mond nekünk, ha költők, írók arcképeit olvassuk, milyen hatalma van a képnek az irodalmi nyilvánosság terében, a hagyományteremtésben, az írók kultuszának éltetésében? E tanulmány, melynek létrejöttét az Arany János bicentenárium inspirálta, az irodalomtörténet mellett több társtudományt is megmozgató kutatásokhoz, legfőképpen a költő ikonográfiája mind teljesebbé tételén fáradozók munkájához kapcsolódva tett kísérletet azok eredményeinek egy új szemszögből való megvilágítására. Az ismert adatok kiegészítésével - egy megrendezett kiállítással159 a háttérben - a frissen felfedezett Arany-vonatkozású fényképek nyomvonalán haladva néhány olyan szempontot igyekezett megfogalmazni, melyek révén a mediális kutatásokhoz hozzájárulhat, s egyben a ,-Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai című kötetben közzétett fontos új megállapítások továbbgondolását is szolgálhatja. 44