E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
23. Barabás Miklós(?): Arany János, 1856 körül ismeretes, hogy az arc részletező megfestésére koncentrált, ahhoz több technikában (rajz, akvarell) készített vázlatot. Az arc kiemelése lehetett 1859- ben tartott akadémiai székfoglalójának egyik tézise is, mert így fogalmaz: „Tisztán csak azt látjuk mire szemünk két látsugara közvetlen irányozva és összpontosítva van, de homályosan látunk ugyanazon időben majd félkört, azaz 150 vagy 160 fokot.”111 Ennek a felfogásnak áldozhatott Barabás fotográfiai kísérleteivel, „a felvételek éles-életlen részei révén úgyszintén visszaköszön művészetében az arc, a kéz kontúrosabb megjelenítése, szemben a portrét ülő alak ruházatával, a körülötte lévő bútorzattal és a háttér tájával.”112 A miniatűrre is emlékeztető, intimnek tűnő képecske lehetett a reprezentatív, közéleti Arany-portrék, az 1856-os, de az 1884-es Ba- rabás-festmény egyik kiindulópontja is. A fénykép készítőjeként tehát feltételezhetnénk Barabás Miklós személyét, aki már az 1830-as évek végén a távlattan elmélete és gyakorlata megismerése érdekében végzett kísérleteket, ugyanakkor tervbe vette a dagerrotípia készítését is. Bár műtermét csak 1862. október 13-án nyitotta meg, feltehetően már korábban elsajátította a fényképezés mesterségét. Egy évtizeddel később (1865- ben) közzétett, véleményünk szerint már korábbi gyakorlatra utaló hír szerint „A fényképezés terén folytatott működése sem maradt nyom nélkül. A mindennek mélyébe hatni törekvő művész oly felfedezést tett a kisebb képek nagyítása körül, melyet művészetében kitűnő sikerrel használhat, s apró látogatás-jegy féle arczképekről kevés fáradsággal életnagyságra nagyítja festendő művét, melyet különösen halottak arczképei festésénél nagy sikerrel alkalmaz.”113 Annak a kérdésnek eldöntése tehát, hogy maga Barabás lehetett-e a fénykép készítője, azért nehéz, mert ez ideig nincs tudomásunk arról, hogy a festő korai festményeinek előképéül saját maga által készített fényképet használt volna. (Az arc a kis méretű fénykép és a Nagyszalonta számára készült festmény arányos egymás mellé helyezésével meggyőző hasonlóságot mutat.) A művész hagyatékát feldolgozó Szegedy- Maszák Zsuzsanna szerint az 1850-es évekből nem ismerünk hasonló, bizonyíthatóan Barabás által készített fénykép után festett arcképet. A fényképész kiléte kérdésében joggal merülhet még fel Tiedge János neve is, aki Barabással közösen jegyzi a Hölgyfutár mellékleteként sokszorosított Magyar írók arcképcsarnokát, amelynek 24 arcképet tartalmazó első része 1855-ben jelent meg. Az egy-egy lapra négy arcképet rajzoló Barabás számára feltehetően Tiedge János fényképei szolgáltatták az alapot. Mint ahogy azt már a kortársak is megállapították, a különböző állású fényképek alapján nehezen lehetett egységesíteni a mellképeket, ezért fordulhatott elő, hogy egy lapra a legkülönbözőbb fejállású, testtartású szerzők kerültek.114 A Magyarország és Erdély képekben jelentette meg először Vörösmarty Mihálynak Tiedge János által eredetileg Vahot Hírneves magyarok képcsarnoka számára „természet után photographírozott” portréját. „Arcképét legújabban photographia után dolgoztattuk, és így sokkal jobb az előbbieknél” - állította a szerkesztő. A költőnek ez az arcmása lett a Vasárnapi Újság első fotográfiai előképet felmutató illusztrációja is 1856 áprilisában.115 34
