E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
a legnagyobb gonddal van kiállítva, s kétféle alakban fog napvilágot látni. Egyik a 6 kötetes kis 8-ad rét, kézi kiadás mintegy 100 ívén; másik albumszerű nagy 4-ed rétben mintegy 50 ívén, mindkettő a költő fényképével. Az előfizetési ár mindkét kiadásban 6 forintra van határozva. A kisebb kiadásból két kötet már megjelent, a többi, valamint a nagy kiadás február végéig kikerül sajtó alul.” E híradás alapján tudhatjuk meg többek között, hogy a nagy előkészülettel, gondosan válogatott kötetbe nem metszetes arckép kerül, hanem a már általa is több oldalról megismert új médium, a fotográfia útján mutatja meg vonásait a publikumnak, a kötetekbe egyenként beragasztott albumin kópiák segítségével. Az újsághírből feltételezzük, hogy már 1866 nyarán, esetleg kora őszén el kellett magát szánnia Ráth Mórék unszolására, hogy az általa jól ismert, írókat, politikusokat, művészeket fényképező Si- monyi Antalt az Al-Dunasoron található (Belgrád rakpart 3-4. szám alatti) ház modern műtermében felkeresse. Egy 1877-ben kelt levelében maga is 1866-ot nevezi meg a készülés időpontjaként: „Ezen kívül nincs is fényképem más, mint az, mely 15. Simonyi Antal: Arany János, 1866 1866-ban »Összes költeményeim« elé készült, és ott megtalálható” - írta fordítójának. A fotótechnika fejlődése lehetővé tette, hogy akár egyszerre, vagy pillanatokon belül több kép is készüljön róla, s hogy ne egyféle ülésben levett arckép mellett kelljen döntenie. Keresztury Dezső Aranyról szóló írásaiban többször latért a jellemábrázoló, később ikonikussá vált Simonyi-fényképek elemzésére: „Az összes költeményeket úgy megbecsüli a kiadó, hogy fényképpel díszíti. Simonyi két felvételt készít az ellenkező, pózoláshoz nem értő modellről. Az egyiken ereje teljében levő riadt férfi mellképe látható. Tekintete bánatosan elréved, mintha befelé figyelne. Puritán magyar ruhája a német világban is konok hűségről tanúskodik; zárkózott fegyelme sajgó fájdalmat takar; — ezt a képet tették a kötet élére. A másik alig árnyalatnyi elmozdulással különbözik tőle: a költő tekintete felénk fordul. De ez a kis különbség lemezteleníti a zárkózott arcot: a szemekből a meg- hasonlás démonai törnek elő. Ezek bár beállított, mégsem úres-merev képek; megbecsülhetetlen jellemábrázolások! ”88 A fényképész feltehetően a szembe forduló, tekintetét messzire irányító, alakját, magyaros viseletét derékig mutató Aranyt választotta volna, hiszen - ahogy azt a legutóbbi kutatások igazolták - öt különböző pillanatban elkattant felvételből három a néző felé fordulva örökítette meg.89 Arany, ahogy azt a családi kép esetében is tette, megjelenő kötetébe inkább a „látszás, a mutatkozás, a nézettség ténye iránt” közömbösebb pozíciójú háromnegyed profilos portrét választotta: a semleges háttér előtt vonásait gondosan zártra rendezte, komoly, szinte komor hangulatban ült a kamera előtt. Ahogy arra Milbacher Róbert is rámutatott, nagy felelősség nehezedett rá. A nemzeti költő már-már szakrálissá váló szerepe nem mindennapi elvárással, szimbolikus jelentőséggel ruházta fel „élettörténetét, jellemét és testét. [...] A nemzet számára Arany annak az emberképnek a megtestesülése, amely nemzeti jellemzőinél fogva sajátosan magyar, morális nagyságánál fogva pedig egyben egyetemes.”90 E felmagasztosult szerep leképezésére nemcsak a költő, de az Arany-kultusz körül tevékenykedő Voinovich Géza is a háromnegyed fordulatban lévő portrét választotta: az Akadémián lévő Arany-szoba eredeti berendezési tárgyai (kályha, fotel) mellé ovális ke26
