E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
halljon, élvezzen egy kicsit. Csengeriné sokszor hítta már igen szívesen, de Janim nem engedte, nem szereti, ha sokat forog színészek közt.”71 „E gyermeknek igen nagy szenvedélye van minden iránt, a mi nem prózai; s ez nekem nem kevés gondot ad, mert egy felől azt sem akarnám, hogy műveletlen maradjon, más felől félek, hogy ábrándozó lesz, s az élet prózai oldalába nem fogja tudni magát betalálni. Midőn Pestről hazajöttünk, anyját egyszerre csak e határozott hangon ejtett szavakkal lepte meg: anyám én színész leszek. Meglehet csak múlékony benyomást tett rá a nemzeti színház, de meglehet örököst. Ezért akarnám én inkább a háztartási gondok felé vonni, de azokhoz, bár sok ügyessége, nem sok kedve van.”72 Arany altkor elégedett, ha lánya „házi dolgot” végez. Hogy Juliska mindkét területen megállta a helyét, bizonyítja a testvérével közösen végzett mesegyűjtése és a sok kézimunka, amely utána fennmaradt. Nem sokkal az 1863. augusztus 9-re kitűzött esküvő előtt Arany pozitív mérleget vont Tompának írott soraiban: „az a megnyugvásunk van, hogy [Juliskát] sorsához képest tisztességesen kiházasithattuk.”73 A házasságkötés után a fiatal pár Nagyszalontára költözött, ahonnan Juliska a „nem örömtelen”, „nem megelégedés nélküli” csöndes boldogságról számolt be: „Meg vagyok így csendesen ezzel a jó Kálmánnal, s minden nap meghozza a magam örömét, mérgelődését” - írja Szendrey Marinak.74 A közélet albumai 1. Az Akadémiai album, 1865 Akadémikusi működésének egyik feltáratlan epizódja, hogy Arany mennyiben járult hozzá kapcsolataival, munkájával az 1865-ik évi akadémiai fényképalbum megjelenéséhez. Rendkívül szerteágazó adminisztratív és szervező tevékenysége, a gyűlések összehívása, meghívók küldése, díjazottak értesítése, előadók felkérése, köszönő levelek, nekrológok megírása mellett kérdés, hogyan jutott ideje egy marginálisnak tűnő ügyben is precízen eljárni. A közélet, pontosabban a magyar tudományos élet pantheonjának megalkotása, s a közönség számára elérhetővé tétele az ügyes fényképész, Schrecker Ignác (1834-1888) nevéhez fűződik. Schrecker - részben jótékony célból - egy évvel korábban jelentette meg az ún Bazár-albumot, benne 25 olyan hölgy ábrázolásával, akik a bazár szű- kölködők megsegítésére meghirdetett rendezvényén tevékenyen részt vettek.75 Az Akadémia jelesei portréinak egy albumba rendezése annak a reformkorban már több oldalról megfogalmazott igénynek a megtestesítője volt, mely szerint fontos, hogy a közönség a polgári erényt, s „azt, mit az emberben nagynak nevezünk, személyesítve lássa maga előtt.” A nemzet érdekében munkálkodó tudósok arcképének bírhatása az identitás, a közösség összetartozásának jókor, jól eltalált szimbolikus gesztusa. A tömegből kiemelt, együvé szerkesztett, s példának állított tudós társaság nemcsak működésével, de arcával is a közvélemény elé lépett, s egy nemzeti diskurzus részévé vált. Eötvös József, az MTA elnöke 1864. november 23-án felhívással fordult a testület tagjaihoz, hogy a „ritka ünnepélyt”, az Akadémia új épülete átadásának pillanatát tiszteljék meg azzal, hogy „magokat lefényképeztetni ne terheltessenek”, mivel „Schrecker Ignác pesti fényképész úr egy díszalbum kiadására ajánlkozott, mely az Akadémia minden tagját magában foglalja.”76 Az album eladásából befolyó összeg egy részét az írói segélyegylet javára kívánták fordítani. A nagyobb méretű (310x235 mm) albumban a litografált díszcímlap mögött 32 berakós kartonlapon 4-4 képpel 250 akadémikus sorszámozott és névvel ellátott portréja található vizitkártya (89x56 mm) méretben. Arany János a 37. sorszáTort, ltA A Magyar Tudományos Akadémia palotájának ünnepélyen megnyitásáig Schrecker Ignác* pesti fényképész ur egy disz-album kiadására ajánlkozik, mely az Akadémiának minden tagját magában foglalja. Midőn ezen „Akadémiai album" elterjesztése által a kiadd a bekövetkező ritka ünnepélyt emelni és az ••kkor életben levő tisztelt tagok külső emlékét egy díszes gyűjteményben az utókornak átadni akarja , — ezzel egyszersmind az „írói segélyegylet“ vállalatához is járulni törekszik. Az Akadémia tudós tagjai ennélfogva tiszteletteljesen fülkéretuek, hogy, a mennyire foglalkozásuk engedi, feunevezett fényképész urnái (Bálvány-ntcza 3-ik szám) az említett czélra magokat lefényképeztetni ne terheltessenek. Pesten 1864 november 23-án. B. Eötvös József elütik. 11. Eötvös József felkérő levele az Akadémia tagjaihoz, 1864 22