E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
6. Schrecker Ignác: Szél Piroska, 1869 jövőbe vetett hit kifejezője: üres lapokat is tartalmaz, amelyet majd Piroskának kellene megtöltenie. Lesy felfogása szerint „a fényképek olyanok, mint a megfagyott álmok, melyeknek nyilvánvaló tartalmát (ami valójában látszik a képen) egy pillantás alatt megértjük, de rejtett tartalmukat (a fénykép jelentését) tudatalatti asszociációk hálózzák be.”28 Arany és unokája szoros, örömöket adó kapcsolatára az irodalomtörténet nem sok megjegyzést áldozott, pedig „Piroska, mint unoka személye folyamatosan lehetőséget teremt az emlékezet narra- tívájának megalkotására különböző személyek által és az emlékezőtől függő módon. Piroska ilyetén- képp nemcsak utódja, gyermeke Juliskának, hanem alteregója, egyben mintegy élő emlékműve is” - állítja Kiczenkó Judit hiánypótló tanulmányában.29 A Piroskának szerkesztett album sajnos eltűnt, a nagy szeretettel válogatott képek szétszóródtak, tartalmát - legalábbis azt a hat fényképet, melyek a 7. Schrecker Ignác: Szél Piroska, 1868 cseperedő lánykát mutatják - csak magángyűjteményekből, közgyűjteményekből tudjuk rekonstruálni.30 Szél Piroskáról gyermekkorát követően kevés ábrázolás maradt fenn, a legismertebb 20-21 éves korából, a korai halála előtti évekből származik.31 Addigra kisasszonnyá cseperedett, aki nagyszüleitől mindazt megkaphatta, amire édesanyja is vágyhatott: jó neveltetést, nyelvek elsajátítását, társaságban forgolódást, színházba, operába, uszodába járást. Fiatalon ígéretes jelenséggé vált, aki anyja tragikus halála miatt is a figyelem középpontjában állt, de jó képességeit nem volt módja kibontakoztatni, 23 évesen váratlanul elhunyt. A 19. századi fényképhasználat jellegzetességeit mutatja fel a nem sokkal halála előtt készült albumin fénykép segítségével a későbbiekben színezett, térbeliséget érzékeltető fénykép, a chromotípia (németül colo- riertes Hinterglasbild), amely a szeretett személy arcmását mint jelenvalót, az élőhöz leginkább ha15
