Parragi Márta: Szentkuthy Miklós könyvtára (Budapest, 2008)

Szentkuthy Miklós könyvtára

A mozgalmas történelmi idők következtében néhány könyv az Árpád gimnázium könyvtárából maradt nála, például az 1945-ben írott Ciceró-regénye1’ egyik fő ihletője a M. T. Ciceronis Epistolae ad Atticum, ad Quintum Fratrem... című mű C. M. Wieland német fordításában (1813-1824), a The poems of Alf red Tennyson (1910) és Gruppe Griechische Mythologie und Religionsgeschichte című munkája (1906), míg Eduard Eckhardt Das Englische Drama der Spätrenaissance. Shakespeares Nachfolger (1929) című műve az egyetemi angol szeminárium könyvtárából származik.

Olaszországban élő leányától sok album, neves olasz kiadók kötetei származnak, például a milánói Fratelli Fabbri kiadó negyvenkötetes Elite című művészettörténeti sorozata. Barátok, ismerősök, külföldi kiadók ajándékaival is gyarapodott a könyvtár, például a francia Skira, Fernand Nathan, Éditions du Centurion, Éditons Seghers, vagy a svájci H. R. Balmer kiadóktól több irodalomtörténeti munka érkezett. Még a kiskocsmákban megismert „snapszbruderek" is hamar megtanulták, hogy értékeli a könyvet, nekik köszönhette Vollmer Vollständiges Wörterbuch der Mytologien aller Nationen (1836) című művét, amit később gyakran forgatott az Orpheus-kötetek írásakor. Tompa Mária könyveibe is jegyzetelt, így ezek a kötetek szintén beépültek a gyűjteménybe.

Mint minden író könyvtárában, így itt is különleges helyet foglalnak el a dedikált kötetek. Érdekes tanulmányozni kitől van, kitől nincs, ha van, mit írtak bele. Az 539 dedikált kötet közül a legtöbb, 51 Vas Istvántól származik, de több kötetbe írt ajánlást Devecseri Gábor, Garai Gábor, Görgey Gábor, Határ Győző, Képes Géza, Lakatos István, Paolo Santarcangeli és Somlyó György. Találunk bejegyzést két irigyelt-tiszteit fiatalkori barátjától, Halász Gábortól és Szerb Antaltól, valamint Füsi Józseftől, Kunszery Gyulától, Németh Lászlótól - aki először írt a Piacról a Tanúban -, Kerényi Károlytól, akinek kötetéről írt bírálata vita kirobbantója lett. Érdekes, hogy Szabó Lőrinc, aki a közeli Volkmann utcában lakott, és gyakran járt náluk, mindössze a Tücsökzene 1947-es kiadását dedikálta, vagy hogy Illyés Gyula - akivel az 1940-es években, a Válasz újraindításakor szorosabb munkakapcsolatban volt -, csak egy 1973-as és egy