Kalla Zsuzsa - Adrovitz Anna: „Ki vagyok én? Nem mondom meg…”. Petőfi választásai (Budapest, 2012)
Sors, életemnek haragos dajkája
Sors, életemnek haragos dajkája PETŐFI-VEZETŐ, KÉPJEGYZÉK I a borítón | Egressy Gábor I Petőfi Sándor | 1845. I dagerrotípia | PIM Petőfi egyetlen fennmaradt, hiteles fotográfiáját barátja, Egressy Gábor színész készítette 1845 nyarán, Pesten. Egressy, sok amatőrhöz hasonlóan, érdeklődött az első fényképészeti eljárás, a dagerrotípia iránt. Egressy magát is megörökítette csaknem azonos beállításban - ez a felvétel a kiállításon is látható talán színészi, karakterábrázolási kísérleteinek része volt ez a sorozat, A kép Petőfit imázsváltása idején ábrázolja, amikor a bohém színész öltözetét és pózát felcserélte a költői pályára komolyan készülő alkotóéra. I 1 I Dalaim I Petőfi tisztázó kézírása I 1846. | PIM A verset Petőfi is önjellemzésnek, lírája tükrének szánta: gyakran szavalta, kilenc saját kezű kézirata és számtalan másolata ismert. Ars poeticája költői szólamainak sokszínűségét hangsúlyozza a romantikus, szélsőséges individualitástól a közösségi, prófétikus szerepig. A cenzúra kihúzta az utolsó versszakot, ezért Petőfi nem volt hajlandó kiadni a kész művet: De mit tűr a szolgaságnak népe? I Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? I Arra vár, hogy isten kegyelméből I Azt a rozsda rágja le kezéről? I Dalaim, mik ilyenkor teremnek, \ Villámlási haragos lelkemnek! I 5 I az Üstökös karikatúrája I 1877. | fametszet I PIM A kép apropója, hogy ekkor kelt szárnyra a közvéleményt felkavaró hír: Petőfit látták egy szibériai ólombányában. Jókai élclapjának rajzán a költő a bánya bejáratánál áll honvédegyenruhában, és verseskötetét emeli a magasba. A kép aláírása Lukács evangéliumából idéz (11,9): Keressetek ebben és megtaláltok! Reviczky Gyula szintén ebben az évben írt híres verse, a Petőfi él! határozottan tiltakozott a legendagyártás ellen. I 7 I Kocsonyástál I habán fajansz I PIM Az 1757-ben készült tálat eredetileg a Petőfiék szomszédságában élő, kiskunfélegyházi Varga család őrizte meg ereklyeként, számos, az 1870-es években megjelenő híradás tudósított róla. A századfordulón a költő gyermekkori játszótársa, Varga Erzsébet mesélte az irodalomtörténész Ferenczi Zoltánnak, hogy „e csészéből, úgymond, evett számtalanszor a kis Sándorral kocsonyát". Majd a tárgy eltűnt, csak egy üvegnegatív készült róla 1910-ben, ami a Kiskun Múzeumban maradt fenn. A tál 1998-ban bukkant fel újra, a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviakatalógusának megjelenése nyomán. 2005-ben sikerült megvásárolni, azóta szerepel az állandó kiállításon. I 9 I Emléklap Dömök Eleknek, Petőfi német nyelvű rájegyzésével I nyomat I Aszód I 1836. I PIM Petőfi az 1835—1838-as tanévekben járt az aszódi evangélikus „latin iskolába", ahol 15 éves korában kitűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait. A köszöntőkártya hátoldalán lévő német nyelvű szöveg iskolatársának, barátjának szól. Ez a kisnyomtatvány a biedermeier idején - a 19. század első felében - vált közkedvelt műfajjá. A képen látható színezett rézmetszet egy Bécsben készült úgynevezett „reteszes" kártya. Bal alsó sarkában olvasható a metsző neve - Johann Neidl -, aki mint neves ötvös és rézmetsző ismerte Kazinczy Ferencet, jó viszonyt ápolt több magyar íróval. I 11 I Petőfi utazóládája I fa, vas, réz, bőr, vászon, papír | PIM A láda az országutakat gyalog járók legszükségesebb eszköze volt, parasztszekéren vagy gyorspostakocsin előreküldhették vagy maguk után hozathatták holmijukat. Petőfi vándoréveinek - akárcsak szakmát tanuló legényeknek vagy diákoknak - ez lehetett a legszemélyesebb kísérője. Ilyen ládán ábrázolta a Debrecenben nyomorgó költőt Orlai Petries Soma 1857-ben készült festményén, A kiskőrösi Petőfi Múzeumban látható édesapja utazóládája, aki Domonyban, 1815-ben mint „székálló" mészároslegény kapta rokonától, Hruz Ádám cinkotai bognártól.
