Kalla Zsuzsa - Adrovitz Anna: „Ki vagyok én? Nem mondom meg…”. Petőfi választásai (Budapest, 2012)
Hol sírjaimk domborulnak
Hol sírjaink domborulnak... 1850 Szendrey Júlia anyagi támasz nélkül marad egyéves fiával, férjhez megy, négy gyermeke születik házasságából, nőíróként versekkel, fordításokkal van jelen a sajtóban 1867 Petőfi Zoltán, abbahagyva iskoláit, vándorszínésznek áll, azonban hamarosan meghal örökölt tüdőbetegségben 1868 Szendrey Júlia hosszú különélés után, magányosan, rákbetegségben meghal Nem tudtam meghalni itt, e helyeken, hol 5[ándor]t elvesztettem; nem vagyok méltó reá, hogy abba a földbe temettek volna, a hol ő fekszik. Jele, hogy még igen sokat kell élnem és küzdenem és szenvednem. Lehet-e még más czélja is életemnek? kirabolt, meggyilkolt lelkem lesz-e még képes egyébre, mint emlékezetre? Szendrey Júlia levele Lauka Gusztávnak, Székelyudvarhely, 1850. április 17.
