Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)
Vezető a kiállításhoz
A festmény fölötti mennyezetről függ alá Balassi rekonstruált zászlaja, amelynek egyik oldalán az imádkozó Dávid, másik oldalán a költő bikafejes, csillagos címere, és latin jelmondata látható. A festménytől jobbra lévő beszögellésben a zászlón látható Dávid-képmás szerepel, amely a költő szerepjátékára utalva, Balassi-arcvonásait formázza oldalnézetben (Meszlényi Attila grafikája). Lásd a színes 21. lapon! A beszögellésben látható XVI. századi magyar végvári szablyamásolat a Balassiak vitézségére utal (Eger, Vármúzeum). Balassi János fametszetű képe képkeretbe foglalva. (Bielski Joachim: In obitum illustris de magnifici domini D. Joannis Balassi... Nürnberg, 1577) A képet az edinburghi ép példányból közli Németh S. Katalin: BalassiJános epicédiumáról = ItK, Cili (1999), 647-654. A lengyel szerző gyászkölteményéhez Martino Rota rézmetszete nyomán készült a fametszet. A füzet végén Sophonias Paminger, nürnbergi tanár verse vigasztalja, és tanulásra biztatja az éppen ott tanuló Balassi Ferencet, példaként megemlítve, hogy apja „Ingenuas artes, et linguas octo tenebat” azaz, ő az ékesszólás mesterségében és nyolc nyelvben volt járatos. A sors fintora, hogy Balassi János, a hivatásos törökverő hős békeidőben halt meg betegségben, míg fia, az alkalmi katona Esztergom ostrománál hősi halált halt. Aigentliche Contrafactur....; Vera genuina descriptio...; Esztergám várának, hozzá tartozandó helyeivel egyetemben, ighaz és voltaképpen való megírása, ...és végezetre az miképpen ez jelen való 1594. esztendőben az keresztyének alája mentek, és megszállották [Augsburg, 1594]. Ezt a német, latin és magyar szövegű, Esztergom 1594-es ostromát ábrázoló, rézmetszettel ellátott röplapot Dominicus Custos adta ki, a kassai származású Ruda János rajza alapján. (OSzK, Apponyi Metszetgyűjtemény 235. sz.). Balassi Esztergom 1594-es ostrománál, május 19-én comblövést kapott. A közhiedelemmel ellentétben nem ágyúgolyó, hanem puskagolyó okozta vesztét, amitől sebfertőzést kapott és még 11 napig szenvedett halála előtt. 1. tárló Pseudo-Cicero [Cornificius]: Rhetoricorum ad C. Herennium libri quattuor. E könyv szövegéből származik Balassi jelmondata, amelyet két, Gömöri György által felfedezett, XVI. századi emlékkönyv őrzött meg: „Vita, quae fato debetur, patriae saluti solvatur!” Azaz: Életemet, amellyel a sorsnak tartozom, hazám üdvére kell fordítanom! A nevezett retorikakönyv 43. részében, az 55. passzusnál a sermocinatio, azaz a beszéltetés nevű stilisztikai fordulat szemléltetésére a következők olvashatóak: „Sapiens omnia rei publicae causa suscipienda pericula putabit. Saepe ipse secum loquitur: »Non mihi soli, sed etiam atqne adeo multo potius natus sum patriae; vita, quae fato debetur, saluti patriae potissimum solvatur. Aluit haec me; tute atque honeste produxit usque ad hanc aetatem; munivit meas rationes bonis legibus, optumis moribus, honestissimis disciplinis. Quid est, quod a me satis ei persolvi possit, unde haec accepi?« Exinde ut haec loquetur secum sapiens saepe, in periculis rei publicae nullum ipse periculum fugiet.” „A bölcs úgy véli, hogy a köztársaságért minden veszedelmet vállalnia kell. Gyakran beszél így magában: »Nem csupán magamnak, hanem sokkal inkább hazámnak születtem; az életemet, amelyet a sorsnak köszönhetek, legfőképpen hazám üdvének kell szentelnem. Ő táplált engem; biztonságban és tisztességben őrzött meg a mai napig. Érdekeimet jó törvényekkel, példás erkölcsökkel és igen tiszteletre méltó fegyelemmel védelmezte. Hogyan hálálhatnám meg azt, amit tőle kaptam?« Minthogy a bölcs gyakran ismételgeti ezt magában, a köztársaságot fenyegető veszélyben nem menekül a veszély elől.” Balassi elhagyta a potissimum szót és megcseréli a saluti patriae szavak sorrendjét, amely a szöveg jelmondattá formálása érdekében mindenképpen szükséges volt. Ér8
