Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)

Áldott szép Julia

Balassi számára 1588 elején elérhetőnek látszott, hogy szerelmével immár a világ szemében is erkölcsös módon, azaz házasságban éljen. A megvalósíthatónak remélt frigyről, barátjának írt levelében magabiztosan beszélt. A költészetben azonban az udvarlás megkívánja a konfliktusokat és a hierarchikus viszonyt. Balassi katolizálása (1586) után a jezsuitákkal került szoros kapcsolatba, s tőlük nyerhetett indíttatást arra, hogy a Reformáció által elvetett Mária-kultusszal és a középkori misztikával is megismerkedjék. Ugyanekkor került kezébe az a neolatin antológia, amely az antikizáló eszköztárral felszerelt petrarkista költészet szerelemfelfogását ismertette meg vele (Poetae tres elegantissime, Párizs, 1582). Balassi egyszerre ruházta fel kedvesét a megdicsőült szentek és a pogány istenasszonyok kellékeivel. Szakrális nyelvezet és profán antik szerepek ötvöződtek egymással. A fiktív szférába emelt asszony áldott jelzője a keresztény Mennyországra, szépsége az idillivé varázsolt földi világra, a Julia-név pedig Venus születésének helyére, a „ csudákat nevelő” tengerre utal. Erre a hármasságra játszik rá a költő nagyszerű leleménye, a Balassi-strófa is, amelyet az „Óh, nagy kerek kék ég” kezdetű vers nyitósorai jól szemléltetnek.

Balassi egyre-másra tudakozóan szólítgatja Cupidót, Venust, Echót, a fülemilét, a dar- vakat, egy barátját, de leginkább magát az Istent: „Mi dolog, Úr Isten, hogy ez egy kegyesen kívül senki nem tetszik?” A helvét irányú katekizmusokból már korábban, eztán pedig Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből is tudja, hogy „senki sem üdvözülhet, ha nincs eleve erre rendelve, és ha nincs hite és nincs a kegyelemben.” Be kellett látnia, hogy Anna nem neki rendeltetett, ekként tehát ez az üdv számára eleve megnyerhetet- len volt.

Szent és profán keveredése tehát e költészet jellemzője. Balassi kapuközi találkozása Losonczy Annával a legendabéli Joachim és Szent Anna (Jézus nagyanyja) jeruzsálemi találkozását idézi fel. A Dürer metszetén látható találkozáskor ugyanis Joachim férjként sem birtokolhatja testileg feleségét, hiszen az éppen ott és akkor, az Aranykapunál foganja méhébe Szűz Máriát. Bronzino szerelmet allegorizáló, másolatban látható festményén pedig a földi szerelem félig jó, félig rossz állapotának jelképei szemlélhetőek. A kiállítás, egy egri kályhaoromdísz ábrázolása nyomán, megjeleníti Losonczy Anna profilját, majd a térdet-fejet hajtok számára, térbe helyezve, színről-színre láttatva is megmutatja az asszony égi mását, Júliát.

4