Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)
Móricz Zsigmond
A fénykép bemutatja az egész Móricz és Pallagi családot. A szülők, gyerekek, rokonok együtt vannak rajta, összhatásában a kép olyan, mint egy fészek. A családi fészek, melynek Móricz Zsigmond olyan nagy jelentőséget tulajdonított. A képen látható családtagok sorsa nagyon jellemző a huszadik század elejének magyar sorsaira. Móricz István az első világháborúban elesett, Sándor és Károly visszatértek onnan, Dezső kivándorolt Amerikába szerencsét próbálni, ott is halt meg. Van a testvérek között olyan, aki építész lett, van, aki sikertelen vállalkozása miatt börtönbe került. Móricz Miklós statisztikus, nyomdász lett, Zsigmond hű segítője, Ida képzőművészként kereste kenyerüket, 1920-tól Bécsben élt családjával, őt hosszú élettel ajándékozta meg a sors. Móricz így beszél magukról: A család 1896-ban Álló sor balról jobbra: Móricz István, Pallagi József, Móricz Zsigmond, Farkas Károly (Móricz Bálint féltestvére), Móricz Dezső. Középső sor balról jobbra: Pallagi Gyula, Pallagi Erzsébet, Pallagi Józsefné Nyilas Katalin, ölében Móricz Ida, Móricz Bálint. Ülő sor balról jobbra. Móricz Károly, Móricz Miklós, Móricz Sándor. „A Móriczok a mélységből emelkedtek fel odáig, hogy a napnyugati portán a falu irányadó szintjéig feljuthattak. A Pallagiak a magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süllyedtek, hogy nívójuk már beleolvadni látszott a keleti telken a falu szürkeségébe. S akkor jött a két pólus közötti érintkezés, mely az apám energiáját arra használta, hogy felrobbantsa a Pallagi-csoportot, s a szélrózsa minden irányába dobja szét őket, hogy aztán az a fertőzés, amit viszont ő kapott a Pallagi-pólustól, az ő falubeli életét is megszüntesse, s explodált a Móricz-sors is, hogy kirepüljön a család a világba. Hogy a kis falu tovább élhesse zavartalan, mozdíthatatlan örökös parasztéletét.” (Életem regénye, 1939) 4