Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Feladatlap 2.

Az antológia sikerén felbuzdulva 1942 augusztusában, a könyvvásárra újra kiadja az an-tológiát némi változtatással. Móricz mondja erről a változatról: ezt a kiadást „nagyon meggazdagítottuk. Cél, hogy megszerettesse és hasznossá tegye a régi irodalmi hagyományokat.” Mindezt egy hónappal halála előtt írta lankadatlan népművelői akarattal. Szeptember 5-én bekövetkezett halála is minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a Magvető második, javított, bővített kiadása nem hozta meg azt az eredményt, amit az első megjelenése elért.

Ez A FELVÉTEL Móricz Zsigmond utolsó ismert fényképe. Amatőr kép, Móricz Gyöngyi férje, Simon Andor költő fényképezte le az egészségében meggyengült írót Virág, Lili és Gyöngyi társaságában. A lányokkal körülvéve békésen pihen az apa a napsütéses kertben. A kép hangulata illusztrálja Móricz Életem regénye című művének utolsó oldalait.

„A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni...

Én mint ragályt kaptam az apámtól, az anyámtól, a ragály melegágyában, a családban, azt, hogy a világon semmi gazdagság, semmi dicsőség és semmi hatalom nem ér fel avval, amit én ebben a parányi kis házban élveztem: a családi szeretet melegében való sütkérezés.

Móricz Zsigmond lányaival a leányfalui kertben 1942 augusztusában

(Simon Andor felvétele)

28