Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)
Feladatlap 2.
Móricz Zsigmond Osvát Ernő halála után, 1929 novemberében vette át a Nyugat szerkesztését Babits Mihállyal közösen. Babits felelt a vers- és kritikai rovatért, Móricz a novellákat, cikkeket felügyelte. Rengeteg energiát fektetett abba, hogy növelje a lap előfizetőinek létszámát, de ez kevés sikerrel járt. Többször a megszűnés veszélye fenyegette a folyóiratot. Móricznak egészen más szemlélete és elvárása lett volna egy lappal szemben, mint ami a Nyugatnak volt, de a tradíciókat ő sem akarta, nem is tudta volna megszüntetni. Nagy fáradsággal létrehozta a Nyugat Barátok Körét, előadókör- utakat, felolvasó- és vitaesteket szervezett az ország egész területén, de ez sem hozta meg a kellő eredményt. Ezért 1933-ban megvált a folyóirattól, s átadta a munkát Babitsnak. így vall a lapról: NYUGAT R7PDIfFS7TIk'MÓRICZ ZSIGMOND és BABITS MIHÄLY XXVI- éviolyan. I. u. INI. Juaár 1 BABITS MIHÁLY: Beteg.kUp.ncU (Ve»«) MÓRICZ ZSIGMOND: Ojé.i koeeintő KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Oenwg.mról TOROK SOPHIE: Hind Uninegéd ir (Regény. L) BUDAY GYÖRGY: A* » ILLYÉS GYULA: A Kapc-völgye (Veti) PALLOS SÁNDOR: Márt • kivert kuty. (EHwuélém) NYUGAT-KONFERENCIÁK: LAJTHA LÁSZLÓ: A oépxené.61 GARTNER PAL: Ve« uafand . MARKUS LÁSZLÓ: A «tabi« é. ■ köeomé* J*-dj. FIGYELŐ: GYEROYAI ALBERT: BENEDEK MARCELL: Terni« Aro« éj könyvei NACYPAL ISTVÁN: Oláh György: I-íendáe n Ttmu ILLYfiS GYULA: GeteWy*» Ltetó: A dönta leli GYÖRGY OSZKÁR: JnnkovW, F« KÁSSÁK LAJOS: Behatom A*cb: Pétervár FRANCOIS PREIONAC: A REMÉNYI JÓZSEF: Uj .me»ik«i regények SCHOPFLIN AI-ADAR: Srfnháa beranUtök FARKAS ZOLTÁN: Képzőművész*! Blílbetai Arat negyedévre I« P ÚJÉVI SZÁM A Nyugat című folyóirat „Sose gondoltam rá, hogy a Nyugat szerkesztője legyek, de különösen azért nem, mert egész másképp gondolkozom a magyar sorsról és a magyar kultúráról, mint Ignotus, Osvát és Fenyő. A Nyugatot még olvasni se tudtam húsz éven át. Tíz-húsz szám volt, hogy fel se vágtam. Ha én szerkesztő vagyok, ezeknek az írásoknak háromnegyede nem jelenik meg. Osváttal viszont nem lehetett vitatkozni. Osvát igen érdekes ember volt. Volt benne valami szuggesztivitás, önbizalom és tekintélytartás. Elve az abszolút irodalmi volt... Papok maradéka, aki szőrszálhasogató elmélyedéssel foglalkozott az írásművei. Mindig bámultam, hogy ismeretlen kezdő gyerekekkel órákig elvitatkozott a verseik és novelláik s pláne kritikai megállapításaik felől. Velem sose vitatkozott, mert a legelső írásomnak olyan sikere volt, hogy azonnal kaptam helyet a Nyugaton kívül, és ezenfelül az irodalmiság lefegyverezte. Egy írásom volt összesen, amit visszaadott, azzal, hogy ezt az ő közönsége nem értené meg: ez egy vezércikk volt a magyar faj tragikus sorsáról. Különben eltűrte a nemzeti tartalmat az irodalmi forma miatt. Úgy is tekintettem, ahogy az idegen kritikát, a külföldet - őt.” {Napló, 1929- november 6.) 24
