Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Feladatlap 2.

Ezen a jegyzetlapon látható, hogy Móricz hogyan tervezte meg Rokonok című regényének helyszínét. A helyszín Zsarátnok városa, így játszhat a regényben a zs. v. kezdőbetűkkel, ami a zsebre váglak rövidítése is lehet. A város az Alföldön található, szabad királyi város, és 50 000 lakosa van, tipikus mezővárosnak felel meg. Ennek az lett a következménye, hogy a regény megjelenése után huszonnyolc alföldi város írt tiltakozó levelet Móricznak, amiben kifejtik, hogy náluk nem úgy mennek a dolgok, mint a regényben megjelenített Zsarátnok városában, és kikérik maguknak a gyanúsítgatást. Ennél fényesebb bizonyítéka nincs is annak, hogy milyen jól sikerült az írónak a valóságot ábrázolnia.

A Rokonok cimő regény egyik jegyzetlapja

A Rokonok ban fejti ki azt a gondolatát is, miszerint: „aki az igazságot akarja megtudni, annak nem szabad a főkapun érkezni.” A társadalmi kritikán túl személyes, családi élményét is beleépíti a regénybe. így szól erről az Életem regényé ben: „A Rokonok című regényemben felállítottam azt a tételt, hogy minden családban van egy ember, a többi rokon. Ez azt jelentené, hogy van egy tehetséges, erős egyéniség, akire a sok tehetetlen rátámaszkodik. S azt is, hogy az erős semmit sem produkálhat, mert a hínár körülveszi, lehúzza a mélybe.” A szépirodalmi mű szigorú kritikája mellé Móricz rögtön hozzácsatolja egy rádiónyilatkozatában a következőket: „Én nem vagyok olyan rokonellenes, mint a darab polgármestere, de van abban valami, amit ő mond a kérdésről. És nem is mondom, hogy ez rosszul van. Utóvégre a családi közösség a legősibb szövetség. A gyermekek, akik egy fészekben nőttek fel, mikor az élet szárnyára bocsátja őket, arra a szomorú tapasztalatra jutnak, hogy közülük egyiknek jól megy, a többinek rosszul. Hát hogyne fordulnának a bajban egymáshoz.”

22