Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

A GYŰJTEMÉNY kiemelkedő darabja, melynek különleges értékét az adja, hogy ez Móricz egyetlen műve, melyet mindvégig kézzel írt. O volt az első magyar író, aki írógépet használt, naplóját, cikkeit, tanulmányait, regényeit mindig géppel írta. Csak akkor használt papírt és ceruzát, amikor anyagot gyűjtött, jegyzetelt. 1924-ben kezdték el próbálni Búzakalász című színművét, amelynek főszerepét a kor ünnepelt színésznője, Si-monyi Mária alakította. Az író rendszeresen eljárt a próbákra, és szenvedélyes szerelemre lobbant a szép nő iránt. Janka megérezte a veszélyt, s az egész év veszekedéssel telt a házaspár között. Decemberben Móricz Debrecenbe menekült, hogy dolgozhasson. Janka haragjában nem engedte elvinni az írógépet. Ezért Móricz a debreceni hetek alatt kézzel írta műveit. A Pillangót 1924. december 28-án fejezte be. A tiszta, romlatlan érzelmek Janka és Móricz szerelmének kezdetét idézik, de beépül az idillbe a Si- monyi Mária iránti friss szerelem érzése is. Egy héttel később gyönyörű sorokat ír reményvesztett feleségének a huszadik házassági évfordulójukra, ami egyúttal Janka születésnapja is.

A Pillangó cíwű regény kézirata

„Rokonom senki, tanárom egy sem fedezte fel tehetségemet. Egy-két barátom, Rá- zsó, Majthényi elhűltek tőlem, hogy az egyetemről lemaradtam. Még kávéházi barátom sem volt.

Sehol senki a világon, aki előtt megértem volna egy szál gyufát, amelyből láng lobbanhat ki.

Es akkor jött egy lány, aki beleszeretett a borzas hajú, suta, félszeg, csöndes, szegény- szagú fiúba. Es az egyetlen lány, aki életemben imponált nekem, mert eszes volt, pontosan olyan eszes, mint egy korombeli fiú. Ugyanannyi iskolát végzett, mint én, ugyanúgy lehetett vele beszélnem bármilyen elméleti kérdésről, mint egyetemi társaimmal, holott addig minden lány, akit megismertem, üres, hiú, bögyösködő, nevetik