Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
S^entmártom S^abó Gé%a Ehhez annyit fűznék: az vezérelt arra, hogy ez legyen a kiemelt és központi mondat a kiállításon, hogy utánaolvasván a dolgoknak, ráakadtam Luther Márton 1545- ben kiadott latin művei bevezetésében egy passzusra, amelyben visszaemlékezett arra, miképp jutott el a reformáció gondolatáig. Az lepett meg, hogy a szóban forgó kiállítás címéül adott Augustinus-idézet, a Tolle, lege! Vedd, olvasd! is ugyanarról szól: Szent Ágoston Pál apostol római levelét olvasta, s ez vezetette el a megtérésre. Luther azt írja le, hogy hosszú vívódásokkal töprengett az Isten igazságán. Zavarta az Isten igazságának kérdésköre, hiszen az ember nem tud megfelelni az Isten igazságának. Akkor érte őt, a Római levél hosszas olvasása kapcsán, a reveláció, amely elvezette a megoldáshoz, a hit által való megigazulás dogmájának hangsúlyozáshoz. Vajon miért éppen a Római levél az, amelyben egymástól több mint ezer év távolságra levő emberek megtalálták azt a megnyugtató pontot, amire teológiájukat építhetik, sőt akár egy egész reformációt is. A római katolikus egyház számára nem Pál, hanem Péter apostol a központi személy, aki a Bibliában egyszerű halászember, akinek műveltsége csekély, s aki csupán a Krisztus melletti tanítványkodás során vált valakivé. Ezzel szemben Pál apostol rabbiiskolába járt, művelt ember volt, aki üldözte a keresztyéneket, majd a damaszkuszi úton hirtelen megtért, és a pogányok apostola lett. Valójában, ha komolyan megnézzük a Bibliát, azt láthatjuk, hogy a páli teológia, a páli levelek azok, amelyek igazán létrehozták a keresz- tyénséget. A Biblia többi része a páli értelmezésen keresztül közelítődik meg, és paradox módon éppen a római levél — Rómát külön hangsúlyoznám, hisz Péter apostol széke ott van a Szent Péter székesegyházban felállítva — adta a fő muníciót annak idején Ágostonnak és Luthernek. Vajon mennyire szükségszerű, hogy éppen ez a levél játszotta a kulcsszerepet? Bolyki János így van, századunkban egy nagy racionalista hanyadás után, a svájci Karl Barth új reformátori teológiája szintén a Római levélből indult ki. Egész ártadanul kezdődött: egy előszót írt a Római levélhez készült kommentárja második kiadásához, ami valóságos teológiai „robbanást”, óriási változást hozott a teológiai gondolkodásban — bekövetkezett a visszatérés a reformátori gyökerekhez. Ssyntmártoni S%abó Gé^a A XX. század másik nagy teológusa, Rudolf Bultmann egészen más utakon járt. A protestándzmus keretein belül, egyaránt ideértve a lutheránusokat és a kálvinistákat is, ez a két teológus meghatározója ennek a korszaknak. Barth és Bultmann két különböző megközelítése a hitnek. Bultmannról az Entmythologisierung, azaz a mitológiádanítás juthat eszünkbe, avagy a kérügma, az üzenet hangsúlyozása, amely nem azonos a lutheri felfogással. Barthé sokkal inkább az. 4
