Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
S^entmártoni S^abó Gé%a Különösen az erdélyi íróknál nagyon markáns protestáns személyiségek jelennek meg, bár ott eleve többségben vannak a reformátusok. A mai világban viszont azt lehet érezni, hogy már a protestánsok sem a régiek. Hogy aktuális dolgokat mondjak: korábban eg)' protestáns nem gyújtott gyertyát a temetőben, mert az katolikus szokásnak látszott. Ma Magyarország sok tekintetben megosztott, ám az ellentétek, amelyek miatt barátságok bomlanak fel, főként politikai természetűek, tehát a frontvonalak ma nem a katolikusok és a reformátusok között húzódnak. Mégis előfordul, hogy a protestáns sértettséget érezhet, hiszen ha egy állami ünnepen, mondjuk Mindenszentek Napján a televízióban vagy a rádióban nyilatkoznak, s az egyházról esik szó, automatikusan a katolikus egyházat értik rajta. Erdélyben más a helyzet, hiszen ott a fejedelmek révén a református felekezet hatalmi pozícióban is volt, sőt a magyarság többsége arrafelé ma is protestáns. Benkő Samu Mindjárt vitáznék Szabó Géza bevezető mondataival is, amelyekben úgy sarkított, hogy a római egyház alapjainál Péter állott, míg a kálvinisták — ha szabad egyáltalán ezt a szót így használni — esetében Pál apostol. Ez csak egy tüneti jelenség. Tessék a három utolsó pápa névválasztására gondolni. Azt hiszem, már ez is jelzi, hogy a mai katolikus egyház nem azonos a reformáció korának római katolikus egyházával, nem is beszélve arról, hogy a reformáció a katolikusok találmánya. Luther Márton doktor a legképzettebb Ágoston-rendi teológus szerzetes volt, aki pontosan eligazodott a Szentírás legkülönbözőbb akríbiáiban. De a mi magyar reformátoraink teológiai képzettsége miatt sincs okunk szégyenkezni, annak hátterében pedig ferences rendi hagyományok állnak. Engem még úgy neveltek, hogy valahol új dolog ez a reformáció. A nevében is benne van, hogy valamit reformálni akar, visszatérni valamihez. Véleményem szerint a kálvinizmus magyarországi térhódításában nagy szerepe volt annak, hogy az Ószövetség rendkívül erősen előtérbe került a 16. században, s ennek akár még a mai népesedési viszonyokra is hatása lehet. A zsidóság jó asszimilációs készsége többek között az írástudással magyarázható — mondjuk szemben a cigányokkal, akiknek az írás nincs jelen a kultúrájukban, s ennek megfelelően nincs az a kötődés, vagy kötődési felület az írásos kultúrához. A másik pedig: a református egyház Erdélyben statisztikailag ma is többségben van, a magyarországi reformátusság pedig bizonyos kisebbségi létformához már Trianon előtt is hozzászokhatott. Erdélyben ez soha nem volt, ott a tipikus kisebbség az unitárius, amely mindig sündisznóállásbán védekezett hol a pápista, hol a kálvinista tőrdöfések ellen. Különben a kemény protestantizmus mellett rendkívül fontos elvi hagyomány az 1568-as tordai országgyűlés hozadéka, aminek értelmében erőszakkal nem lehetett beavatkozni az Isten imádásának módjába, ezt rá kell bízni minden emberre - mondták a protestáns többségű rendek annak idején Erdélyben, azt hiszem, nagyon bölcsen. 11
