Barna Beáta: Szentjánosbogárkák. Gárdonyi Géza világa (Budapest, 2013)
Szentjánosbogárkák
Hogyan lesz a körtéből nyúl? Itt van egy körte. Ilyet talán csak tud mindenki rajzolni. Aztán ha már ezt megtudja rajzolni, semmise könnyebb, mint egy második kis körtét rajzolni bele. No ebből a két körtéből könnyű már nyulat csinálni, két körte szára lesz a két füle. A kisebbik körte lesz a feje. A nagyobbik körte lesz a teste. Még csak két kis lábacskát rajzolunk neki, meg egy pár szál bajuszt s készen a nyulacska. egy nyuszi is elvetődött az ijesztő ember közelébe. Megcsóválta a fejét, és azt mondotta:- Ejnye, ejnye, mit ki nem eszelnek az emberek, csak hogy a gabonájukat őrizzék. Hát nem elég az a sok nekik, ami terem? Még tőlünk is sajnálják? Ebben a pillanatban megzörrent a bokor, és a nyuszi elé toppant a róka:- Hát neked mi kereseted itt az én járásomban? - mordult rá a nyúlra. A nyuszi dadogott, hebegett. Nem jött a nyelvére még annyi értelmes szó sem, mint a síró babának.- Látom - folytatta a róka -, nem sietős a dolgod, s így ráérsz arra is, hogy örökre itt maradj nálam. Hamm! Hamm! És hirtelen elkapta a nyúl lábát.-Jaj, jaj, ereszd el a lábamat! - kérlelte a nyuszi a rókát. - Soha többé nem jövök erre a tájékra.- Dehogy eresztem. Örülök, hogy egyszer megfoghattam. Már két napja nem láttam nyúlpe- csenyét.- Nem félsz, hogy meglát bennünket a cilinderes?- Madárijesztőtől csak nem félek! - mondogatta megvetően a róka.- Hát ha nem félsz, jöjj el velem odáig. Mutasd meg a bátorságod.- Szívesen - felelte a róka -, de azért nem eresztelek. És elrángatóztak, huzakodtak, bukdácsoltak ketten a cilinderes emberig. Amint a nyúl odaért a madárijesztőhöz, elkapta a zsák alját. Belecsavargózott. Egyszer csak eltűnt a róka elől a gomolyagban. Volt. Nincs. A róka se volt rest! Utána! Felfutott a szőlőkaróra végig. Fel a tökfejhez. Be a cilinder alá. Kereste, kutatta a nyuszit mindenfelé. De a nyuszi csakugyan nem volt sehol.- Adta nyuszija, jaj neked, ha még egyszer a szemem elé kerülsz. No várj csak! Megleslek én esténkint a káposztafejek körül. De akkor véged!- Dehogy végem - kacagott fel a nyúl a madárijesztő mellől. - Gyere utánam most, ha tudsz. A róka bizony nem bírt kimozdulni a zsákból, mert a nyuszi lent berántotta a zsák madzagját s körülcsavargatta a szőlőkaró tövén. Azzal nyugodtan továbbsétált onnan a káposztáskert felé. A nyuszinak jólesett a káposztalevél. Ijedtsége egyszeribe elmúlott tőle. Hogy aztán a róka hogyan vergődött ki a madárijesztőből, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy a verebek aznap vígan éltek a búzában. % 7
