Barna Beáta: Szentjánosbogárkák. Gárdonyi Géza világa (Budapest, 2013)
Szentjánosbogárkák
55 Élni és lélegezni it minden” óhaji Valami különös szomorúság borzong át a lelke- men. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is.... Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember. Mily kedves a napfény! Mily gyönyörű az élet! A virágokat méhek döngicsélik körül. Ringatódznak a levegőben virág alatt, virág felett. Bele-beleszáll- nak a virág mélyébe. Egy-két pillanatra elnémulva törődnek a finom sárga virágporban, aztán édes zengéssel emelkednek újra ki, szállanak új bokrétára. % 4/ A föld az éjjel csonttá fagyott. A nap is mintha fázott volna, nem mert kibújni a felhők közül. Csak egy tányérforma világos foltról látszott,»hogy merre jár.- , r Reggel nyolc éra felé mintha egy feh^ollpihécske szállt volna el az ablakom előtt. Aztán egy második, "•jparrpadik fehér pehely. Aztán típomlásnak indult nagy péfytáktíen atói||e felhők terhe: az első hó. Az ablaknál álltam és pipáztam. A kis kapu megkattant. A folyosón a gyerekcsizmák sűrűn' I Já^^^ás n a k odakünn. Kiszâka« â*ţâ%uska dunnája! A kertemben két fa áll dús virágruhában: az őszibarackfám halvány rózsaszínben, a kajszibarackfám meg pompás fehérben, minf^lanjfH^rcegi rhenyaszy A. többi f|yS^fügyezík/bimbótí|zik. ÄjSMböl erő és élet hájt fölfelé. Cf ^ngem.sápádtW^ zöfd^lgwelek bú|^1d a rög^é^sszétterjesztik amîî pon remegő vállukat. Élni és lélegzeni óhajt minden. Mejta fa is.léle.g^^érFes'v^B^hn'y^ijá.gzó Nf\ szép barackfáim is lélegzenek, éreznek, sóhajtanak, * Remegnek,; wnttatudnák,^ a pamf^j uk szép és f ■ *4iogy a-nán^ket riézi. kn\\ 1 !jV z-jd £ \sSe -f Mióta megszűnt a tanítás, árva vagj$R\z iskolám nóra. Ahogy ma beléptem, kongómaJipéseimtftl. . A falakat megszáradt koszopúk és falombo^ b<frítjál|, , és azoknak a szaga illatozza be a levegőt. fUtlyen furcsa, mikor az iskola csendes! Csak egy pók költözött ide a nyitott ablak vasrac^ir^ ^ Qy - Miípkarsz itt, pók barátom, talán jjizţfny tanulni rí i r/ A zsfebembe tettem^y ábécés könyvet és elindultam ki a mezőr^z én tanítványaim mind qdaküntl vannak rfiosfa szabad ég alatt. Az aprók libatlegeltetnek. A nagyok a lovakat őrzik. /~>f jf Olvassátok el szüléitekkel együtt ezeket a szép részleteket az írótól! Húzzátok alá bennük a növényeket és állatokat! Találjátok ki, a szöveg mely évszakról szól, és írjátok a keretbe! A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn.
