Thuróczy Gergely (szerk.): „Vénusnak szép játéka”. Erotika a magyar irodalomban (Budapest, 2004)

Ratzky Rita: „Vénusnak szép játéka”. Erotika a magyar irodalomban. Kiállításajánló

Az irodalmi szövegek mellett kizárólag magyar képzőművészek alkotási tükrözik a téma művészeti megjelenítésének alakulását. Több teremben is megjelennek a kiváló XIX. századi grafikus és festő, Zichy Mihály aktjai és erotikus jelenetei. Az első teremben láthatóak a Csicsery-Rónay István tulajdonában lévő és készséges együttműködésének jóvoltából amaz aktok, melyek 1885-ben jelentek meg Pétervárott és máig e mappa nyomatai őrzik számunkra az Európában több helyütt jól ismert magyar művész híres sorozatát, amelyet ugyancsak cári megrendelésre rajzolt, akárcsak a maga korában meglehetősen merésznek számító erotikus párjeleneteket is. A pétervári aktok nagyon szép testű hölgyeket jelenítenek meg, ábrázolásaik méltán kelthettek elégedettséget a műértők körében Pétervártól Párizsig. A pornográfia határát súroló másik, szeretkező párokat ábrázoló sorozata Lipcsében jelent meg először. Az eredeti rajzok ez esetben sincsenek meg. A sorozat alacsonyabb esztétikai színvonalat képvisel talán, mint az aktok, de merész megközelítése miatt ritkaságnak számít a magyar képzőművészetben, lévén a közösülés különböző pozícióit jeleníti meg.

Figyelemre méltóak a művész alábbi sorai, amelyeket a legutóbb róla megjelent kötet egyik tanulmányában olvashatunk: „Azt, ami a világon a legnagyobb gyönyörűséget okozza, és életet ad - én nem tartom szégyenletesnek. (...) Nem a tárgyban rejlik a botránkoztató, hanem a módban, ahogy az előadva van. Egy Madonna szűzies ártatlansága és egy szerelmes pár testi egyesülése egyforma nehézségű művészi feladat.” (Csicsery-Rónay István: Cseppben a tenger, A Zichy Mihály Emlékmúzeumról című írásából, in: Róka Enikő—Csicsery-Rónay István: Zichy Mihály, Occidental Press—Zichy Mihály Alapítvány, 2001.)

A Magyar Nemzeti Múzeum nagyvonalúsága okán láthatók a tárlaton színezett sztereó-dagerrotí- piák a XIX. századból, többnyire francia fényképészek munkái, minthogy magyar mesterekéi a fotózás őskorából ebbe a gyűjteménybe nem kerültek be. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának anyagából valók azok a dekoratív hölgyeket ábrázoló képeslapok, melyeket Ady Endre küldött barátainak Párizsból és Érmindszentről. A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Tárában különböző technikájú munkákból válogathattam, amelyek a szerelem és az erotika témájának különböző motívumait elevenítik meg. Lotz Károly freskótervei mitológiai alakokat alkotnak újra: Vénust és Ámort, Vénust és Psychét. Rippl-Rónai József tusrajzai kedvenc modelljeiről a századfordulós terem becses darabjai, Tichy Gyula egyik munkája régi-régi erotikus motívumot hoz elő, a méh játékát, másik képe a falu és a város eltérő morális előítéleteit fogalmazza meg.

A Petőfi Irodalmi Múzeum kincsei közé tartoznak Gyulai Líviusz illusztrációi többek közt Csokonai munkáihoz. Nőalakjai a női szépség magyar típusait állítják elénk. Különleges darabjaink még Kisfaludy Károly munkái: a kiállítás talán „legütősebb” darabja a Kisfaludy által festett szelence, amelynek tetején egy idealizált leányportrét láthatunk, belső oldalán azonban egy pajzán jelenet szerepel. A kiállítás látványhatását kollégánk, Jovián György Munkácsy-díjas festőművész három pannója teljesíti ki a három teremben, míg az elsőben egy csobogó szökőkút és egy mennyezeti lugasimitáció, a harmadikban pedig vörös „hangulatvilágítással” dúsítva thonet-ágy és állótükör szolgálja a látogatók jóérzését.

28