Csatlós Judit (szerk.): Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján - Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 2. (Budapest, 2016)
Bevezető / Introduction
Bevezető A modernizáció folyamata, az iparosodás, a városokba áramlás a 19. és 20. század fordulójára jelentősen átalakította a magyar társadalom szövetét. Budapest mint nagyváros létrejöttéből, az ipari munka koncentrált jellegéből, valamint a tömeges, rossz minőségű lakhatásból fakadóan a modern ember világa jelentősen átalakult. Ezek a változások a társadalom összes rétegét érintették, és mind az ipari munka révén létrejövő, mind az átalakulóban lévő rétegeket a saját pozíciójuk és társadalmi szerepük újragondolására ösztönözték. Ezzel szoros összefüggésben zajlott a szociológiai gondolkodás intézményesülése, a különböző művészeti, pedagógiai, életreform- és emancipációs mozgalmak hullámai, melyek különböző elképzelések mentén a társadalom átalakítását tűzték ki célul. A formálódó osztálytársadalom nemzetközi szinten szerveződő hálózatain és az új kommunikációs csatornákon terjedő eszmék átmetszették a korábbi hierarchikus hatalmi és intézményi formák kereteit. Ezek a folyamatok a kollektív érdekek felismerése, a problémákra közös megoldásokat kereső kezdeményezések irányába hatottak. A politikai szempontból egyre szervezettebbé váló bérből élő munkásság cselekvési mintái, intézménytípusai, érdekképviseleti gyakorlatai, a társadalmi jelenségekre adott magyarázataik egy sajátos kulturális közeg létrejöttéről árulkodnak. Kérdésünk, hogy az a kollektív, erősen osztálytudatos magatartás, amely a bérharcokat, a sztrájkokat és a politikai cselekvést jellemezte, miként tapasztalható meg a munkásság magánéletében és a szabadidő eltöltésében. Ez azért fontos, mert 1918-1919 forradalmai után berendezkedő Horthy-rendszer szinte teljesen visszaszorította a formális politikai cselekvés lehetőségeit a baloldal számára. Igaz, hogy a természetjárás, a kirándulás, a nyári fürdőzés a munkások emancipációs mozgalmának kis szelete, ám jelentésekben gazdag területe. A kiállítás a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) és a Szentendrei-szigeten kialakított horányi táborhelynek a munkáskultúrában betöltött szerepét vizsgálja a két háború közötti időszakban. A kultúra fogalmán a jelentések, a hétköznapi és ünnepi gyakorlatok, valamint az anyagi kultúra vonatkozásainak összességét értjük. Ezek formálják a résztvevők világról alkotott képét, létrehozzák és újratermelik az önazonosság fogalmát. Tehát a munkáskultúra középpont4
