Csatlós Judit (szerk.): Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján - Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 2. (Budapest, 2016)
Az erdei Telep /The “Forest" Colony - Baloldaliság / Life on the Left
Baloldaliság A Kádár-korszakban a párt visszamenőleges legitimációját megalkotó, erősen torzító párttörténetírás szinte minden munkásokkal kapcsolatos dologból politikailag tudatos „munkásmozgalmat" szerkesztett. Ez alól az egyoldalú, ideológiai jellegű túlzás alól a Telep sem tudta maradéktalanul kivonni magát. 1989 után azonban érdemes szembenézni azzal, mennyiben volt politikus, ideológiailag tudatos a munkáskultúra általában s konkrétan a Telep. A munkástanácsok jelentősége kapcsán Guy Debord úgy fogalmaz, hogy azok a 20. század első felében a proletármozgalom „legmagasabb szintű megvalósulásai” voltak. E megállapítás igaz lehet a munkás-önszerveződés szabadidős válfajára, a munkáskultúrára is, amennyiben az saját teret és időt alakított ki, intézményeket (munkásotthonok és könyvtárak, egyesületek), műfajokat (szavalókórus, munkásdal-kórus, politikai színház) tett az érdeklődő munkások számára kulturális gyakorlattá. A szabadidő azért lényeges, mert szabad választás. Eltöltése azonban a munkáskultúrában kevésbé individuális szórakozás, inkább tudatosan formált, a polgári kultúrától elváló, kollektív, művelődésalapú időtöltés, melyben programszerűen jelent meg a nők emancipálása és tevékeny részvétele is. A szociáldemokrata pártot leszámítva a két háború közötti baloldal illegális körülmények között és komoly rendőri megfigyelés alatt működött. Az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) és annak ifjúsági tagozata mellett működtek más, ideológiai orientációjukban eltérő politikai vagy művészeti csoportok (Weisshaus, Hartstein, Demény, 100%, a Munka-kör és azok oppozíciói), melyek mind helyet kerestek maguknak - így sokan feltűntek a Telep környékén is. Mivel az egyesületek hivatalosan nem folytathattak politikai tevékenységet, ezért a TTE vezetősége nem örült az egyes politikailag „lefeketedett" csoportok feltűnésének. Tagsága felfüggesztését vagy megszüntetését kockáztatta az a tag, aki az egyesület rendezvényein tiltott politikai tevékenységet folytatott. A növekvő rendőri figyelem következtében a munkáskultúra így fokozatosan politizálódott. A sűrűsödő tilalomfák így politikai tevékenységgé formálták a munkáskultúra művelődésalapú, kollektív időtöltését, még akkor is, ha a tagok többsége vélelmezhetően nem érezte magáénak a forradalmi munkásmozgalom célkitűzéseit. 28
