Csatlós Judit (szerk.): Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján - Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 2. (Budapest, 2016)
Az erdei Telep /The “Forest" Colony - Hétköznapok / Everyday Life
Az erdei Telep Hétköznapok A Természetbarátok Turista Egyesülete életében óriási lépés volt az 1928-ban egyesületi pénzen megszerzett horányi telek, ahol lehetőség nyílt egy tartós nyári szálláshely kialakítására. Az erdei Telep a TTE magántisztviselő csoportjának kezdeményezésére jött létre. Az egyetemet végzett tisztviselők több mint fele gyárakban dolgozott, alacsony bérrel és az előrejutás lehetősége nélkül. A csoport feltűnően nyitott volt a többi réteg irányába, amit tükröz az erdei Telepre érkező nyomdászok és a fémipari szakmák dolgozóinak („vasasok”) jelenléte. Az eltérő hátterű csoportok közös identitásának és osztálytudatának formálódásához jelentősen hozzájárultak a munkásotthonok mellett a nyári strandtelepek közös élményei. Jórészt az első másfél évtizedhez vezethető vissza a Telep mai földrajza, az épületek elnevezései és a helyi hagyományok. Ekkor épült és kapott nevet a Kórusház, a Tipográfia-ház, a Krone és a Pörkölde. A Telep jellegzetes képe is ekkor alakult ki a fák között megbújó épületekkel, a kreativitást és az újrafelhasználást sem nélkülöző építési és tárgyi kultúrával. A telepi élet hétköznapjai, a beszédtémák, a napi ritmus nehezen fejthetők fel a visszaemlékezésekből. A gyerekek és munkanélküliek egy része itt töltötte a teljes nyarat, ám a többség csak szombat délutántól vasárnap kora estig tudott kint lenni. A heti ritmust a szombat esti közös beszélgetések és éneklés, majd a vasárnap reggeli torna, a műsorok és röplabda meccsek alakították. Az elbeszélések visszatérő motívuma a különböző tevékenységek társas formája: a közös kiköltözés, étkezés, tábortűz, játék, torna és a közösségi munka. A visszaemlékezésekben különböző módon, de mindig hangsúlyosan fogalmazódik meg az itt megélt szabadság. A telepi gyerekkor jellegzetes szituációja a szülők nélküli hétköznapok, ami egyszerre jelentett önállóságot, felelősséget, másrészt a felnőttek közös felügyelői szerepét. A gyerekek részesei voltak a felnőttek beszélgetéseinek, az eseményeknek, a Telep életének. A politizálás szabadsága szintén ismétlődő toposz, amiben a sziget rendszerint szembe került a külvilággal, ahonnan a csendőrök, a besúgók, a nyilasok érkeztek. 16
