Csatlós Judit (szerk.): Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján - Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 2. (Budapest, 2016)
Önszerveződés / Self-organisation - Tilos területek/Forbidden Fields
Tilos területek A természet birtokba vétele, különböző célú használata jelentésekben gazdag tájat hozott létre, amelyet az eltérő igényeket szolgáló infrastruktúra, a különböző társadalmi csoportok kedvelt útvonalai és régiói és ezek közös metszetei írnak le. Míg a Magyarországi Kárpát Egyesület (1873) a Tátra feltérképezésére jött létre, addig a Magyar Turista Egyesület (MTE, 1891) a modern turistaság feltételeit kívánta széles körben megteremteni. Az MTE a természetjárást kiterjesztette az ország teljes területére: menedékházakat, kilátókat, forrásokat épített, turistautakat jelölt ki. A szegényebb rétegek között is egyre népszerűbb szabadtéri tevékenységek helyszíneit kezdetben az infrastruktúra hiánya, valamint a városhoz közeli fekvés jellemezte. A hatósági szabályozások miatt a városból egyre inkább kiszoruló csoportok turistaépítményei és strandjai az első világháborút követően jelentek meg a Duna mentén. Az MTE 1900-ban síkra szállt a turisták elől lezárt területek megnyitása mellett. Ez a probléma a munkásturisták számára vált központi jelentőségűvé. A TTE megalakulásától kezdve alapvető emberi jognak tekintette a természethez való hozzáférést, melynek biztosítását a polgári szervezetekkel együtt az állami szabályozástól várta. A szervezet a szabad természetjárás akadályait állította párhuzamba a kultúrához való egyenlőtlen hozzáférés problémájával: a természetjárást a tudományos világnézet és a modern élet vívmányaként propagálta. Az 1920-as évektől a politikai cselekvési tér beszűkülésével egyre távolabbra kerülnek a törvényi megoldás lehetőségétől. A magánbirtokok és az állami kincstár elzárt területei fokozatosan a kapitalizmus kirekesztő viszonyait testesítették meg a munkásturisták számára. A vágyott szabad mozgástér pedig a társadalmi és politikai egyenjogúságot jelentette. Ennek jegyében külön figyelmet fordítottak a nők részvételére, amit a túrák nemek szerinti statisztikája, a nőknek címzett hirdetések, valamint az előítéletek és „álszemérem" elleni újságcikkek érzékeltetnek. A hatósági konfliktusok módszeres számontartása mellett a küzdelem sajátos formát kapott: a tiltások szándékos megsértésével képletesen felülírták az elfogadott társadalmi rendet. A tilos területek elleni tiltakozások a munkásság emancipációs törekvéseinek sajátos kifejezési formái lettek. 14
