Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)

Első fejezet

- Ó igen, ez egy nagyon ré^í darab vette kezébe Rózsi mami a kis nyakéket. - Képzeld, Jeromos, ez egy címer! Ez a madár itt középen egy karvaly, ami egy szívet tart a karmai közt, körbe veszi egy sárkánygyík, ami a saját farkába harap. Régen a főúri családoknak báróknak, grófoknak, hercegeknek volt családi címerük; ezzel díszítették a zászlaikat, a kastélyaik homlokzatát, de még a kanalaikra is rávésették.

Jeromos egészen távolról hallotta nagymamája hangját. Nem tudta kiverni fejéből, hogy kincsre bukkant, és hogy ez az ősi medál egészen biztosan egy titkos átjáróhoz vezet.

Ó, már megint itt ez a galamb. Hess-hess! ugrott Rózsi mami az ablakhoz. A nagymama méltatlankodása átmenetileg visszazökkentette unokáját a padlásszoba mindennapjaiba; Jeromos a medált zsebébe csúsztatva követte őt az ablakhoz.- Rózsi mami, tudtad, hogy a galambok hazatalálnak akár több ezer kilométerről is? kérdezte, miközben kicsit csalódottan nézett az elrepülő galamb után. Ő volt a kedvence, különleges mintázatú, foltos tolla miatt.

Persze, a postagalambok! - mondta a nagymama, miközben néhány gyors mozdulattal letörölgette az ablakpárkányt.

Jó, de honnan tudják a postagalambok, hogy merre kell menni? firtatta Jeromos. Rózsi mami kicsit megállt és elgondolkodott.- Ez egy nagyon jó kérdés. Vannak, akik szerint megismernek bizonyos házakat vagy a különböző környékek illatát, mások úgy

6