Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)
Negyedik fejezet
_- Igen, ismerem. Az tényleg a legjobb búvóhely, legalább öten elférünk mögötte - helyeselt lelkesen Jeromos, majd elgondolkodott. - Rózsi mami, hogyan kerültetek ti oda? kérdezte összehúzott szemöldökkel. - Hiszen múltkor azt mondtad, az el volt zárva?- Nem kellett minket félteni, átmásztunk bármilyen kerítésen - legyintett cinkos mosollyal Rózsi mami. Mindig a fa mögött találkoztunk. Még a neve is illett egy titkos társaság törzshelyéhez: morus alba. Képzeld, több mint kétszáz éves. Ő aztán biztosan tudna mesélni! Jeromos számolgatni kezdett. Hisz az még a palota híres születésnapja előtt volt! A kisfiú aznap este örömteli izgalommal tért nyugovóra. Elképzelte, hogyan juttatja majd el Palinak az izgalmas kincseket és a titkokat őrző, vénséges fehér eperfa hírét, aki még a palotánál is idősebb lehet. 27
