Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)

Negyedik fejezet

- Nézd, mit találtam, Jeromos! Ez a fénykép nagyon ré^i. Itt a dédmamád, az meg ott, a babakocsiban én vagyok kiskoromban. Látod, ott a Károlyi-kert magas fala. Emlékszem, szigorúan tilos volt rajta átmászni.

Naná, mert a grófok valamit titkoltak - gondolta Jeromos. Aztán hirtelen eszébe jutott valami, és azonnal indulhatnékja támadt.

Lemegyek a játszóra, jó? - a szokott módon a kérdés végét már a lépcsőház visszhangozta.

Persze. De vacsorára gyere haza! - fűzte hozzá Rózsi mami, inkább csak megszokásból.

Szia, Pali! simította meg Jeromos a palota oldalát.

A palota jóleső árnyékával beborította a kisfiút, aki magabiztosan haladt a főkapu irányába.

Itt van Henrik? kérdezte az őrtől.

Persze. A szokásos helyén, Az ősök csarnokában. Tudod, hol találod?

Igen, köszönöm.

Jeromos felszaladt a lépcsőn. Henriket újra a kedvenc székében találta, egy könyvvel a kezében.

Lám-lám, egy újabb kérdés - köszöntötte a férfi derűs várakozással. Foglalj helyet!

Képzeld, Pali is szerepel a nagymamám egyik családi fotóján - kezdte Jeromos. - Palinak is vannak emlékei?

22