Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)

Harmadik fejezet

Igen, igen, mindenhol a palotában. Nézz körül bátran itt is. Ezt a termet Az ősök csarnokának nevezzük, és itt is jó néhány szimmetrikus alakzatot találsz.

Jeromos lázasan gyűjtögette a tükrös mintákat a teremben.

Akkor a kilincsek is ezért kerültek ilyen magasra?

Micsoda megfigyelés! - lelkesedett Henrik. - Nos, igen, ha túlságosan szenvedélyesen szeretjük a szimmetriát, és a két és fél méteres ajtók közepére igyekszünk tenni a kilincset, az bizony a kényelmes használat kárára mehet. A gróf viszont már gyerekkora óta arról álmodott, hogy neki lesz a legszabályosabb palotája és igencsak ragaszkodott ahhoz, amit elképzelt. Bejárta a világot, megszállottan jegyzetelt és mért. Úgy képzelte, hogy a palota nemcsak szép és szabályos, hanem nagyon békés, derűs és vendégszerető is lesz. Képzeletében már-már emberi alakot öltött, magában el is nevezte Palinak.

Akkor mi most Paliban ülünk? - derült fel Jeromos.

így van. Ezt a palotát Palinak hívják.- Ez egy vicces mese - nevetgélt a kisfiú. - A mi házunknak is van neve?

Nem tudom, de ha van kedved, figyeld meg jól, és adj neki egyet. Lehet, hogy a ti házatok például lány.

Jeromos elgondolkodott. - Szerintem inkább fiú. Megnézem, és kitalálok neki egy nevet. De most már el kell indulnom.- Rendben. Ezúttal már nem kell átmásznod a kerítésen, nyugodtan használd a főbejáratot.

20