Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)

Harmadik fejezet

Jeromos elgondolkodva méregette a férfit. - A kutatók nem is szoktak mesét írni, az gyerekeknek való! vonta össze a szemöldökét.

Dehogyisnem. Valahogy csak el kell mondani, mit derítettünk ki, nem igaz? Valaki lexikont ír, valaki tudományos előadásokat tart, én meséket szeretek írni. Örülök, hogy egy ilyen bátor felfedezővel hozott össze a sors, úgy hiszem, a kíváncsiságod segítségével fontos dolgok nyomára bukkanhatunk.

És bármiről tudsz mesét írni? kérdezte Jeromos megtapogatva a zsebében lapuló medált.

Természetesen bármiről mondta Henrik magabiztosan.

Ajánlatom a következő: kérdezz bármit a palotáról, én pedig válaszul elmondok egy mesét. Ha gondolod, akár munkához is láthatunk tette hozzá, miközben széles mozdulattal hellyel kínálta az asztal mellett ácsorgó kisfiút.

Jeromos érezte, hogy jó úton jár, és valami azt súgta neki, hogy az átjáró rejtélye csak akkor fog feltárulni előtte, ha türelmes lesz. A meséket is szerette, úgy döntött, próbára teszi új ismerősét.

Rendben - mondta, miközben leült az egyik selyemkárpitos székre. Elgondolkodott, majd nagy bátran kibökte: Ebben

16