Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)
Második fejezet
Már majdnem feladta a várakozást, amikor egy nap a térképfoltos galamb újra ott tipegett az ablakban. A csőrében mintha egy... Hess! - kiáltott Rózsi mami. Jeromos, kérlek, ne szoktasd ide őket! A galamb ijedten elrepült. Jeromos gyorsan az ablakhoz szaladt.- Rózsi mami, mit csináltál?! mMost elkergetted, pedig...- Pedig? Pedig csak éhes - vágta ki magát Jeromos, miközben az ablakból figyelte a tovaszálló galambot.- Ugyan! Úgy élnek ezek itt, a Károlyi-kertben, mint a grófok - legyintett megenyhülve Rózsi mami, és csatlakozott az ablakban könyöklő unokájához. Na, látod, mondom, hogy grófnak képzeli magát, rögtön a korona ágára ült mutatott a Károlyi kert kapujára.- Korona? - kapta fel a fejét Jeromos. A címeren is volt egy! Bizony! Ott van a kertkapun is, látod? Számold meg, hány ága van! Kilenc, mert a grófoknak annyi jár, és régen ez egy grófi palota kertje volt, azoké a grófoké, akiknek a címerét megtaláltad a medálon.- És hol a grófi palota? - kérdezte Jeromos türelmetlenül. Ott, a fák mögött. De hát az egy múzeum - legyintett csalódottan Jeromos.- Most irodalmi múzeum bólintott Rózsi mami. De mintegy száz évvel ezelőtt a Károlyi család palotája volt.- Ahá, szóval átváltozott ízlelgette felfedezését Jeromos, és már indult is. - Lemegyek a játszóra, jó? 9
