Kemény Aranka (szerk.): Rejtély és ráció. Nemes Nagy Ágnes verskéziratai és rajzai (Budapest, 2004)
Patak
Patak Én Istenem, te szép, hives patak, Hová futottál, szökdeltél előlem? Hol csillapítsam buzgó szomjamat? S hogy bocsássák meg néked eltűnőben? Zegzugos csermely! Éppen ott apadsz, Ahol a szomj legperzselőbb a hőben, S idegen-légiónyi kín fakaszt Új kínt csupán, de nem forrást a kőben. * Három vadkacsa úszik a vizen, A part hosszát a király fia járja. A feketékre céloz - úgy hiszem, Már itt a szél - s a fehéret találja. A víz egyetlen vadkacsát viszen,- Már itt a szél! — habszínfehér a szárnya. De iszonyúbb - itt a szél, úgy hiszem Ha néhanap a feketét találja. * Legalább biztosan repülj, golyó! Húszezer éve szoktatunk a rendre.- A takaró szegélyén indigóSzínű betűkkel áll nyomtatva: „elme". És indigó színben foltosodó Az elme-osztály rácsa közt a gyenge Vénájú kar, különben, mint a hó, Ha olvad - és szétolvadt. Ez a rendje. * 83
