Kemény Aranka (szerk.): Rejtély és ráció. Nemes Nagy Ágnes verskéziratai és rajzai (Budapest, 2004)
A szabadsághoz
A SZABADSÁGHOZ Te székesegyház! Csupa ámulás! Sok fodros angyal! Széptekintetű!- Innen alulról talpuk óriás, a fejük pedig keskeny, mint a tű. S a kupolán fent széttáruló díszlet, nagy oszlopok közt festett ég tüzel: mit ér nekem, ha vagy, és mégse hiszlek, s mit ér, ha hiszlek és nem létezel? Maradék isten! Vágyad fel-le hurcolt. Már unlak. Kergén érted nem futok. Néhány barátom éhenhalt a múltkor, közlöm, mivel úgy látszik, nem tudod. Milyen szalmába haraptak utolsót? Micsoda szájak, milyen koponyák! — Adhattál volna tán egy bögre borsót, tehettél volna pár apróbb csodát. A szájukat szeretném újra látni, a langyos állat, amely szétrepedt - s Rómába vágyom, kerteket csodálni, és enni sűrű, finom étkeket. 79
/
