Kemény Aranka (szerk.): Rejtély és ráció. Nemes Nagy Ágnes verskéziratai és rajzai (Budapest, 2004)

A szomj

A SZOMJ

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad.- Ha húsevő' növény lehetne testem, belémszivódnál, illatomba esten.

Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, mivel a lelked őrződ, s mely minden omló, végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém, karod, karom fölé hajolva, enyém hajad vilió, fekete tolla, mely mint a szárny suhan, suhan velem, hintázó tájon, fénylőn, végtelen. Magambainnám olvadó húsod, mely sűrű, s édes, mint a trópusok, és illatod borzongató varázsát, mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.

És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg,) magamba mind, mohón, elégítetlen, ha húsevő virág lehetne testem.

De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

jun. 6.

47