Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi otthonában (I—II.) | 1848 körül és Petőfi Pesten 1848-ban | 1861 körül
forrásaira, költészetének a korai kultusz időszakában hangsúlyozott jellemzőire két portré utal: a Pierre-Jean de Béranger-t ábrázoló büszt és - az asztal fölött, alig kivehetően - Barabás Miklós 1848-as Szendrey Júlia litográfiája (keserű, 1984, 18-19,). A kis mellszobor jelzi, hogy Petőfi mesterének vallotta a francia Bérangert-t, lelkesedett szabadságszeretetéért, elkötelezett liberális meggyőződéséért, dalainak könnyed, népies tónusáért. Szendrey Júlia képét valóban az íróasztala fölött tartotta Petőfi, akinek saját litografált arcképe is látható volt otthonukban (vayerné, 1973, 39-43.). A képen Szendrey Júlia portréja nem túl hangsúlyos, de felismerhető: a könyveibe temetkező, otthonában elmélyülten dolgozó költő beállításának komolyságát feloldja ennek a női képmásnak a jelenléte. A Petőfi Pesten 7848-ban-különlegessége, hogy a szoba berendezését a Petőfi otthonában (I.) és (II.) című festményekhez képest tükörképként festette meg (Rózsa, 2000, 114-116.). Érdekes adalék a kép történetéhez, hogy az 1848 nyarán bécsi festészeti tanulmányaiból hazatérő Orlai októberben beköltözött Petőfiék üresen álló szobájába, mely a szülei számára bérelt Zöldkert utcai lakás része volt (Kerényi, 2008, 416.). Itt alkalma nyílhatott a költő tárgyainak, bútorainak megfigyelésére. A Petőfi otthonában (I.) és a Petőfi Pesten 1848-ban jobb alsó sarkában egy székre vetett köpönyeget is elhelyezett a festő, amely Petőfi folyton mozgásban lévő, lendületes személyiségére utalhat, spontaneitást, útrakészséget sugall (keserű, 1984, 18-19.). A költő alakja mindhárom alkotáson komoly, határozott. Mivel a Petőfi otthonában (I.) és (II.) című festményeken az arc kidolgozása Orlai korábban, szintén 1848-ban készített Petőfi-mellképéhez (kát. 19.) közelít, s hasonló a tartás, az atilla és az ing ábrázolása is, Rózsa György feltételezi, hogy ez a portré szolgált mintaként az enteriőrben álló költő alakjának megformálásához. Van olyan vélemény, amely kétségbe vonja, hogy a Petőfi otthonában (I.) és (II.) 1848-ban keletkezett, és a történeti hűség, valamint Petőfi egyéniségének szellemében hiányolja az 1848- as költőt bemutató képekről a forradalmi rekvizitumokat (Várkonyi, 1957, 49.). Ez ellen szól, hogy festő a cím értelmében nem a közéleti embert akarta megjeleníti, hanem a művészt, a saját maga teremtette világban munkálkodó, öntudatos költőt. E logika szerint Orlai még az 1861 körül készült verzión (kát. 24.) is bátran mellőzhette a nemzetőr karszalagot és a kokárdát, mivel az a már népszerűsége, ismertsége csúcsán álló, mártír-forradalmár Petőfit örökíti meg. Ugyanez a festői szándék vezette Orlait, amikor a szabadságharc költőjét mezőberényi pihenőjén papucsban és ingujjban (kát. 26.), majd a korai kultusz időszakában a „nyomorgó művészt" - a Petőfi Debrecenben című sorozaton (kát. 29-31.) - ládán kuporogva, dideregve, ujjait az olcsó cseréppipán melengetve ábrázolja. ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 78
