Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Mezey József | Petőfi Sándor | 1846
Mezey József PETŐFI SÁNDOR 1846 Petőfi életének egyik nevezetes pillanatában találkozott Mezey Józseffel, azon az őszön, amikor Szendrey Júliával megismerkedett. A költő Erdélybe indult, a kolozsvári országgyűlésre. Útja során Nagykárolyban, a szatmári megyeszékhelyen, a tisztújítást követő bálon ismerte meg majdani feleségét. Mezey József így emlékszik vissza az arckép készítésére: „1846-ban mint fiatal mérnök dolgoztam Szatmáron [...] Petőfit Riskó Ignác hozta el hozzánk [...] Megismerkedésünk után nemsokára Riskó szólított meg, hogy festeném le Petőfit. Petőfi eljött s én lefestettem. Kemény tartással s merev tekintettel nézett rám. Innen származik a merevség a festményen." (Hatvány, 1967/1, 911-912.) Mezey József ekkor még autodidakta művész volt, kényszerűségből választotta a műszaki pályát, s majd csak 1849 után dolgozhatott neves mesterek, többek között Marastoni József mellett. A szabadságharcban tüzértisztként harcolt, Bem mellett harctéri festőként működött, megörökítve az erdélyi hadjárat több kiváló főtisztjét. Életútja tehát később is több ponton metszette Petőfiét, fiatalon maga is Írogatott, felfogásuk rokonsága pedig megkönnyíthette a barátságkötést.....eszme eszmét szül, s az akarat, ha hazafiság tüze lelkesíti, csodákat képes művelni." - ezeket a cselekvésre buzdító sorokat 1861-ben, a Magyar Sajtó hasábjain írta Mezey (Nehány szó a magyar művészet érdekében). A festő fenti visszaemlékezésének megfelelően a kisméretű olajkép (kát. 14.) valóban merev tartású férfit ábrázol zöld kabátban, dolmányban, begombolt ingben, kihajtott gallérral. A test tömeg nélküli, súlytalannak tűnik, ez minden bizonnyal a festő képzetlenségének tudható be, akár a kompozíció esetlensége és az alaknak a kép alsó részében történő, az arányokra nem figyelő elhelyezése is. A fej ábrázolása a kép többi részéhez viszonyítva plasztikus. Petőfi szakállviselete itt eltér az 1846-os Barabás-tusrajzétól (kát. 9.), és pontosan megegyezik az első, 1847-es Tyroler-metszetével, innen visszakövetkeztethető, hogy Petőfi éppen ez idő tájt, az év őszén változtatta azt meg. Az arc hasonlít Barabás rajzára, de Mezey változtat az erőteljes, határozott tekinteten, az összeszorított ajkakon, más a tartás, a testalkat, a szelíd, lágy vonások élesen megkülönböztetik munkáját a későbbi portréktól. Mezey nem daliás, hanem törékeny, sőt sovány fiatalembert jelenít meg. ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 55
