Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)

Képleírás és keletkezéstörténet - Egressy Gábor | Petőfi Sándor, dagerrotípia | 1845

[ettek. A sikertelen kísérletekből okulva a másolatokat az eredetivel együtt a Petőfi Társaság főtitkárának adta át, aki Klösz György fényképészt kérte fel a sokszorosítás kivitelezésére. Ő az eredeti állapotát javíthatatlannak látta, ezért az Országh-féle másolatot rajzoltatta át papírra, majd a rajzról vizitkártya méretű fényképeket gyártott. Ennek a sokszoros kézi másolással előállított reprodukciónak a példányait árusította Petőfi „hiteles" fotográfiájaként, és ez jelent meg a Koszorúban is. Beliczay a sajtóban adott hangot felháborodásának (Beliczay, 1879).

1879-ben az eredeti dagerrotip felvétel visszakerült a Beliczay-családhoz, a közvélemény azonban, úgy tűnik, megfeledkezett róla, és sokáig elveszettnek hitték. 1948-ban, a szabadságharc centenáriumán ismét fellángolt a vita a „valódi" Petőfi-arcról, ennek nyomán bukkant rá Rózsa György a hétszer tíz centiméter nagyságú ezüstlapra. A dagerrotípia egy összetört üveglap alatt volt, szinte felismerhetetlen állapotban. 1957-ben Escher Károly fotográfus tisztította meg, visszahozva a megsemmisülésből Petőfi egyetlen ránk maradt fényképét (Rózsa, 2000, 104-105.). A dagerrotípia restaurálása lehetővé tette, hogy az utókor összevesse Petőfi képzőművészeti portréit a spontán, kísérletképpen készült fotográfiával. A költő halála után számos kortársa határozottan foglalt állást abban a kérdésben, hogy ez-e legigazibb képmása, ez adja-e vissza legpontosabban arcvonásait, s a közvéleményt később is foglalkoztatta Petőfi Sándor arcképeinek „hitelessége". Olyan érdeklődés ez, melynek voltaképpeni tétje az emlékezés természete.