Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Barabás Miklós rajza után nyomtatta Walzel Ágost Frigyes | Petőfi álló derékképe
Barabás Miklós rajza után nyomtatta Walzel Ágost Frigyes PETŐFI ÁLLÓ DERÉKKÉPE 1845 Az 1844-ben Pestre érkező Petőfi Sándort munkaadója - a Pesti Divatlap főszerkesztője Vahot Imre vitte el Barabáshoz 1845-ben, s rendelte meg tőle a költő első, nyilvánosságnak szánt arcképét (kát. 7.). Az újság hátsó borítéklapján három alkalommal (június 12-én, 19-én és 26-án) előfizetési felhívás adta tudtul a következőket: „A közkedvességű Petőfi Sándor továbbra is egyedül lapunkban zengendi szép dalait, és pedig ezentúl is minden számban fog vele találkozni az olvasó." Alatta a következőket olvashatjuk: „Ugyancsak az első szám mellett fog megjelenni Petőfinek igen jól talált arczképe is.” A keresztnév kiírására nem volt szükség, mivel a lapot járatók pontosan tudták, kiről van szó. A 22 éves költő, pesti tartózkodásának egy éve alatt, az irodalmi élet elismert tagjává vált, ez tette időszerűvé az ifjú tehetség régen várt portréjának megjelentetését (Várkonyi, 1957, 26-29.). A portré felül zárt, mellközéptől kigombolt, sötét színű atillában, rojtos végű nyakkendőben, hátul összekulcsolt kezekkel álló, hátrafésült hajú és keskeny bajszú, ábrándos tekintetű fiatalembert mutat. A litográfia tehát imázsváltása idején ábrázolja Petőfit, amikor a nyilvánosság előtti megjelenésben a bohém vándorszínész tarka viseletét már felcserélte a beérkezett költőhöz méltó, komoly ruházattal. A képen látható, a korszakban - jobbára a nemzeti érzelmű értelmiség, a reformellenzék körében - népszerű viseletnek számító zsinóros atillát viselője 1845 elején készíttette, s ettől kezdve ruhatárának emblematikus darabja lett. A portré a kortársak visszajelzései szerint sikerült, jól adta vissza Petőfi arcának jellegzetességeit (Várkonyi, 1957, 29.). Ha azonban az ugyanebben az évben készült dagerrotípiával vetjük össze, a különbségek meglehetősen nyilvánvalóak. Látható többek között, hogy Petőfi sörteszerű, erős szálú, felfelé álló haját - a gyűjtő Ernst Lajos szavaival élve - Barabás jelentősen „kifésülte" (Ernst, 1922, 6.). A művész az 1830-as évek közepétől fokozatosan átvette osztrák kollégáitól a közéleti portrékészítés gyakorlatát. Pesten történt 1840-es letelepedését követően ő lett a város legnépszerűbb festője, megélhetésének alapját a nagy számban készített arcképek adták. A divatlapokhoz készített író- és művészarcképei - a nevezetes közéleti személyiségeket ábrázoló litográfiáktól eltérően - oldott, közvetlen hangulatúak. Az alakok, a gesztusok természetesek, ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 41
