Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)

Utószó - E. Csorba Csilla | Költőkép térben és időben

körülvevő képek” (Dewez - Martens, 2009.). A leuveni Katolikus Egyetem kiadásában megjelenő Interferences iittéraires on-line folyóirat 2009-ben teljes számot szentelt az írói ikonográfia kérdésének arra az alaptételre hivatkozva, hogy sok esetben egy író nevének kiejtése nem a könyv címét, hanem az író portréjának megjelenését hívja elő a közönség tudatából. A corps és a corpus együttes szerepeltetése annak az átjárhatóságnak meglétét sejteti, amely a szerzők szerint az író képi ábrázolása és az irodalmi mű olvasata között lejátszódhat.

E dinamikusan működő interferencia-kapcsolat első igazi kulcsszereplője az a Petőfi Sándor, aki sajátos, tudatosan épített imázs-alakításával, szerepjátszástól sem mentes fellépéseivel igen rövid életében korának amatőr és hivatásos művészeit is mozgatni, mozgósítni tudta írásainak, nevének ismertebbé tétele érdekében. A költő művei és ikonográfiája közötti kapcsolatok, a szövegei és képei közötti értelmezésbeli tónusátmenetek hosszú ideig kívül rekedtek a kutatás határmezsgyéjén. Az irodalmat a mának értelmező, az egyént a mindenkori közösség tagjaként megmutató, a képi hagyományt szövegekkel együtt értelmező megközelítésünk nem minden esetben találkozik a modernitás-kutatás mai képviselőinek véleményével, akik számára az alkotói szöveg és ábrázolás mikrovilága az elsődleges. „A képalkotás értelmezése (...) ugyanolyan folyamat, mint bármely más szöveg értelmezése, s így elkerülhetetlen e tevékenységgel együttjáró többértelműség" - vallotta Stephen Orgel 1996-ban (Szőnyi, 2004, m.}. Az ArcPoetika_c'\mü kötet ennek tudatában és az újabb értelmezések, rácsodálkozások, felismerések, viták érdekében született, a Ki vagyok én ? Nem mondom meg... című vers szerzőjének szellemisége jegyében.