Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Olvasatok - Bacsó Béla: „Mert nem mi tudunk ...”

másik felé fordulhat. Gondoljunk az Eljegyzés Santo Domingón vágy és félelem foganta pillanatára, ahol Toni ellenszegül a gyűlölet és bosszú törvényének, vagy A chilei földrengés édeni pillanatára, mely rövid időre megteremti a lelkek békéjét, s „mintha az egyetemes szerencsétlenség egy családdá változtatott volna mindeneket...” („als ob das allgemeine Unglück alles, was ihm entronnen war, zu einer Familie gemacht hätte.”).11 Vagy idézzük fel a Lelencnek azt a jelenetét, amikor Nicolo maszkírozott fellépése Elvira pusztulását okozza, a nő beteg, kielégítetlen vágyakkal teli testét a látszólag elevenné váló, régóta halott szerelmes „megjelenése” összeroppantja. A zárt ajtó mögött ápolt beteg szenvedély lelepleződése okozza halálát. A szégyen, megszé- gyenülés, a mások előtt történő védtelen megmutatkozás, a mások/másik pillantása vagy éppen teste előtti lelepleződés, ez Kleist műveinek igazi nagy, máig ható és izgató titka. Az érzéki elemekig elmenő teljes zavar és megzavarodás, melyet pl. az Amphitryonb&n láthatunk. A civilizációs határok áthágása, a viselkedés szabályozottságának nem várt megtorpanása, amely Kleist műveinek alaprétegét adja. Ez a korszak, amelynek kapcsán Norbert Elias egy ragyogó megfigyelést tesz, nevezetesen, hogy az önkontroll kényszere alatt növekvő civilizációs biztonságnak ára van. „Ahogy a kölcsönös függőség, úgy az emberek kölcsönös egymást megfigyelése is erősebbé válik: az érzékenység és ennek megfelelően a tilalmak egyre sokrétűbbek és átfogóbbak, s az együttélés másfajta módja következtében növekszik a száma azoknak a dolgoknak is, amelyek miatt szégyenkezni kell, amelyeket másnál kínosnak éreznek.” („Wie die wechselseitige Abhängigkeit, so wird auch die wechselseitige Beobachtung der Menschen stärker: die Sensibilität und dementsprechend die Verbote werden differenzierter und differenzierter, umfassender, vielfältiger wird gemäß der anderen Art des Zusammenlebens auch das, worüber man sich schämen muß, das was man an Anderen als peinlich empfindet.”)'2

Az persze az eddigiekből is kiderült, hogy Kleist nem állítja szembe a nyelvi értés korlátozottságával az érzés valami tiszta édeni konfliktusmentességét, sőt az érzés teljes kiúttalanságát is elénk tárja a Penthesziledozn. Az ölni és ölelni feloldhatatlan konfliktusa bizonyítja, hogy az érzés tiszta szenvedélye nem vezet el oda, hogy a szerelemben feloldódhasson a külső törvényeknek való engedelmesség és a választás belső szabadsága közti ellentmondás. „Érzi a küzdelem kényszerének pervertáltságát, mégsem tudja, hogy hogyan kerülhetné el. Érzései nem találják a megfelelő szavakat, a tisztázó fogalmakat többé.” („Sie empfindet die Pervertiertheit des Kampfzwanges, aber sie weiß nicht, wie sie ihm entgehen soll. Ihre Gefühle finden keine angemessen Worte,

59